Fesztivál mint tehetségválogató

A fiatal, szegedi magánénekesek az idén is újszerű előadással érkeztek az operafesztiválra.

Harmadik alkalommal lepte meg az operafesztivál közönségét előadásával a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar Magánének Tanszékének vendégjátéka. A fiatal énekesjelöltek produkcióját Toronykőy Attila, a Szegedi Nemzeti Színház rendezője állította színpadra, aki egyben a magánének szakos hallgatókat zenés mesterségre tanítja az egyetemen. Mint mondta, az újbóli felkérést annak köszönhetik, hogy Bátor Tamás fesztiváligazgatónak megtetszett az első előadás, amit Miskolcra hoztak. Az érvek között többek között az is szerepelt, hogy ritkán játszott operákat mutatnak be a fesztiválon, ezzel a közreműködő hallgatókat is arra buzdítják, hogy szívesen énekeljenek ilyeneket. Bátor Tamásnak az is tetszett, hogy kevés pénzből (egyszerű díszletekkel és jelmezekkel) tudtak színvonalas produkciókat létrehozni.

A tehetségek kitűnnek

Toronykőy Attila a szegedi színházban is zenés darabokat rendez, azért kérte fel őt az egyetem Magánének Tanészékénak vezetője, dr. Temesi Mária, hogy zenés mesterséget tanítson a fiataloknak. Ezen belül a színpadi mozgás, a színpadi jelenlét és a szövegmondás rejtelmeibe is betekintést nyernek az egyetemisták.

– Minden évfolyamon vannak tehetségek – állapította meg a rendező. – A Miskolcon látott produkciók tulajdonképpen vizsgaelőadások, melyekben minden magánének szakos hallgató részt vesz, a főszerepeket az határozza meg, hogy ki hanyad éves és milyen az énektudása. Ezek a bemutatók arra is jók, hogy a fiatalok felmérjék lehetőségeiket, és rájöjjenek, van-e egyáltalán kedvük, tehetségük az operákhoz, vagy inkább a koncert- és oratórium-énekesi pályát válasszák. Ezenkívül ezeken a bemutatókon szerződésekhez is lehet jutni, Bátor Tamás például olyan szemmel is figyeli az előadásokat, hogy később az ígéretes tehetségekkel felvegye a kapcsolatot.

Ők is bajlódnak

Az operafesztiválon is tanúi vagyunk, hogy a közönség nem értékeli igazán a kortárs műveket, vagy a klasszikus művek újszerű, modern rendezését. Toronykőy Attila erre úgy reagált, ezzel nekik is sok bajuk van. Hozzátette: modern rendezést csak akkor érdemes alkalmazni, ha annak van valami értelme. Viszont a klasszikus rendezés is lehet nagyon jó, ha az nem csupán egy leporolt darab marad, hanem valamilyen gondolatiságot is hordoz.

– A közönség talán a sok értelmetlen modern színpadi megoldástól rettent meg, mert azt gondolják, hogy az hülyeség. Jogosan egyébként – vélekedett a rendező.