Festett bőrkötésű 18. századi ritkaság

Akt.:
Festett bőrkötésű 18. századi ritkaság
© Fotó: Ősz Attila
Debrecen – Sorozatunk a Kollégium gyűjteményeinek, Nagykönyvtárának, Múzeumának nevezetességeit mutatja be. Értékeink nyomában: Bázeli Biblia.

Kétszázötven nyelven kinyomtatott, köztük latin, görög, héber, német, francia, holland, angol Bibliát őriz a Kollégium Nagykönyvtára, s teljes képet kaphatunk az elmúlt századokban magyar nyelven kiadott Szentírásokról is.

A reformáció korabeli nagy fordítói teljesítmények mellett gyakran méltatlanul elfeledkezünk azokról a 18. századi kiadásokról, amelyeknek nagy szerepük volt a magyar nyelvű Biblia elterjedésében. Károlyi Gáspár és Szenci Molnár Albert kiadásai gyorsan elfogytak, a Váradi Biblia magasabb példányszáma is alig enyhíthette a bibliaéhséget. Pedig a németalföldi, a német és a svájci sajtók alól ezrével kikerülő könyvek hazai térhódításával ma még alig feltárt, új fejezet kezdődhetett a biblikus műveltségben.

Jellegzetes kötésben

A magyar nyelvű svájci bibliák a bázeli Johann Rudolf Imhof szorgalmának és üzleti érzékének köszönhetően jelentek meg három alkalommal is: először 1751-ben, majd 1764-ben és 1770-ben ismét. A debreceni Kollégium neveltjei, Szatmárnémeti Pap István és Török Ferenc által gondozott első kiadásból származik a Nagykönyvtár egyik – aukción szerzett – legfrissebb darabja is.

A látványos ruhába öltöztetett könyv jellegzetes debreceni festett kötésben pompázik. Az átlagosnál sötétebb színeket az alapanyag szabhatta meg, ugyanis nem a megszokott pergament (azaz finoman kikészített kecske- vagy juhbőrt), hanem feltehetően cserzett borjúbőrt használt az egykori könyvkötő. Az ismeretlen tulajdonos egy eredetileg viszonylag egyszerű, ám tartós bőrkötést igyekezhetett egyedivé varázsolni.


Fotó: Ősz Attila Fotó: Ősz Attila ©

Arannyal bevonva

A bőrrel bevont papír kötéstáblát először vonalakkal keretezték, majd kialakították a jellegzetesen egymásba fonódó szalagokat. A milliméterekben mérhető részletekből kialakított növényi ornamentikát felmelegített bélyegzőkkel nyomták a bőrbe. A mezőket karmazsinvörös, mohazöld és zafírkék festékkel vonták be. Legvégül a leheletvékony aranyfüstlemezeket is gondosan bedolgozták a bélyegzők hagyta mélyedésekbe. A könyv lapjainak élét (metszés) is arannyal vonták be. A kötéstábla belső oldalát és az előzéklapot zöld és aranyszínű, előre nyomott, vadászjelenetet ábrázoló papírral fedték.

Hiánytalanul

A kötet épségét látva, már-már az a gyanúnk támadhat, hogy nem sokat forgatták a példányt. Hibátlan a jellegzetes kétszínnyomású (vörös-fekete) címlap, a magyar diákok előszava, hiánytalanok az Ó- és az Újszövetség könyvei is. Ugyancsak megvan a Szenci Molnár Albert kiadása óta a Bibliához csatolt százötven Dávid-zsoltár is. Ajándékozásról szóló megjegyzésnek vagy tulajdonosi bejegyzésnek nyoma sincs, pedig ezek sokat elárulhatnának a keletkezéséről.

Hasonló, festett pergamenbe kötött műből tucatnyit, köztük néhány Bibliát is őriz a Nagykönyvtár, ám festett bőrkötésből ez a második példányunk. Minden újonnan felbukkanó kötet olyan részletekkel és új adatokkal gazdagíthatja a kötések történetét, amely indokolja, hogy az aukciókon az intézmény versenybe szálljon a magángyűjtőkkel.

– Oláh Róbert –








hirdetés