Fényévre

Akt.:
Fényévre
© Fotó: Derencsényi István, archív
Amikor énekkel kísérve, az egyházvezetők és a polgármester lélekmozdító szavai után felgyúlnak a fények a téren, s az első forrócsoki-bajszos gyermekmosoly fölött, a sapkaszél íve alatt az íriszen visszaverődő ragyogásban felfedezzük a megváltót, akkor hirtelen tele leszünk vele. Horváth Borbála írása.

A szeretetével. Ilyenkor túl is csordulunk annyira, hogy vinnénk az örömhírt: könnyebben engedünk az egyre gyűlő adománykérőknek; a radiátornak feszítve mamuszos talpunk, empatikusak leszünk hirtelen a fázókkal; olykor türelmesebbek a dühösekkel, félőkkel; eszünkbe jutnak a csaknem elfeledettek is. Úgy hírlik, hogy idén a megszokottól eltérő, új elemeket telepítenek a díszkivilágításba. Lehetne bennünk ez az új elem az időkapcsoló kiiktatása. Kezdjünk el már ma „karácsonyi hangulatosan” viselkedni és ne legyen a fényünk energiatakarékos, mert ez a fényszökőkút kifogyhatatlan. De legyen a LED-ünk a hagyományos izzóknál lényegesen nagyobb élettartamú és fényerejű. Adjunk mindig, ha van miből, s ha nincs: csokibajszos vagy színtiszta mosolyunkon átszűrődő hitünkből mindig meríthetünk egy forró ajándékbögrényit.

– Horváth Borbála –


Fényárba borul a cívisváros
Debrecen – Idén egy kicsit más lesz a karácsonyi fényjáték mint tavaly.









hirdetés