Fények alkonyai

Fények alkonyai
© Illusztráció: Derencsényi István
Már látni az emlékezés fényeit. A vonatablakokból vagy a gépkocsi üvegén át, hogy melyik közeledő vagy távolodó településen hova esik a temető? Mert ott égig ér a fény! Az emlékek, az emlékezés lángjai messze világítanak és sokáig. A világon lévő települések, annak köszönhetik létezésüket, hogy az emberek ragaszkodtak elhunyt szeretteik nyughelyéhez. Így lettek temetők! Réti János írása.

Szerény sírhantok, sírkövek, díszsírhelyek, mauzóleumok jelzik az utókornak, hogy hol nyugszanak elődeink. Évente pedig – halottak napján, mindenszentekkor – felfénylenek az emlékezés gyertyái, jelezve, hogy nem felejtünk! E két napon, alkonyatkor gyönyörűek a temetők, mert a tűz emlékeztet a legszebben és leginkább azokra, akiket szerettünk. Meg a sok virág! Ragaszkodásunkról szólva mindegyik. És a gyertyafényáradatban nincs különbség szegény, meg gazdag sír között. Nem látható hogy kinek gondozzák a sírját és kiét nem. Mert a fények, szinte egybefolyva, arról szólnak, – külön, külön és egyesével is – hogy itt nyugszanak valaha élt szeretteink és ide kerülhetnek a mi maradványaink is, ha lejár az időnk. Nemrég olvastam egy hindu bölccsel való beszélgetést, amiben megkérdezték tőle, hogy honnan az istenhit, a vallás, a hitéletet működtető erő. Ő azt felelte: a halálfélelemből. És valóban, ha belegondolunk, az ember, de az emberiség évezredek óta mindent elkövet, hogy megfejtse a halál, az elmúlás rejtélyét. Ezért bízik Istenben vagy más istenségben és minél megfejthetetlenebb, annál inkább. Nem tudom, hogy a Teremtő, amikor elgondolta világot, ilyenre számított e, vagy csak ilyen lett? Mert nem biztos, hogy jó világot teremtett. Egy kivétellel: nem lehet örökre megváltani vagy megvásárolni az életet. Ebben az egy tényben könyörtelenül igazságos! Nincs pardon! Mindenki véget ér egyszer, legyen gazdag vagy szegény, erős vagy gyenge, szép vagy kevésbé az. Ezekben a napokban, kivált alkonyatkor világítanak a temetők. A legkisebb falvakban éppúgy, mint a nagy és még nagyobb városokban. Akik elmentek, elmentek örökre! De ott nyugszanak szeretteik emlékezetében. Ebben nincs apelláta. Az Úr mindenkivel elszámol a végén! Nincs olyan, hogy egyesek végig szenvedik az életüket, mások meg csak üldögélnek az öröklét trónusán és csak nyerik a közbeszerzéseket. Örökkön, örökké.

– Réti János –








hirdetés