Felvételi, fogyás

Elmélkedhetnék azon, hogy könnyű, nehéz, vagy szerintem éppen megfelelő volt-e a felvételi, amibe alkalmam volt belepillantani szombaton délelőtt.

Szabados Gábor jegyzete.

Mármint a magyar és matematika írásbelibe, ami – dicséretes módon – országosan egységes pár éve, és ami a belépő egyik része a kurrens középiskolai osztályokba.

Azért nem elmélkedem, mert még kiderülne, hogy mondjuk szerintem nehéz, esetleg se magyarból, se matekból nem jutnék be saját egykori gimnáziumomba, miközben a tehetséges gyerekek simán vették az akadályt. (A matematikában azért felfedeztem helyesírási hibát.)

Valahogy túltettem magam a felvételin – nem lévén érdekelt, a tudásomat pedig nem vagyok hajlandó kritika tárgyává tetetni –, ám nem tudom túltenni magam azon, amit szeretett volt iskolám, a Földes igazgatóhelyettese mondott, amikor a túljelentkezésre kérdeztem rá. Nem négyszeres, nem ötszörös, hanem kétszeres. Maximum bő kétszeres.

Elképedtem, kérdeztem, hogyhogy?

Nem, nem a színvonallal van baj. Hanem a gyerekszámmal.

Persze, tudtam, tudhattam volna, hogy így van, de valahogy kiesett. Nem tudatosult. Szégyellem.

No és akkor mi lesz holnap? Holnapután? Egy, öt, tíz év múlva?

Nem bennem kell tudatosulnia a kérdésnek.








hirdetés