Féltve őrzött titkokat hoznak a debreceni színpadra

Albert Csilla a Pornó című műben az alkotó feleségét játssza, akinek gyermeke „belehalt édesanyja testébe”
Albert Csilla a Pornó című műben az alkotó feleségét játssza, akinek gyermeke „belehalt édesanyja testébe” - © Fotó: Czinzel László
Debrecen – A mindmáig feldolgozatlan, s talán a rengeteg, féltve őrzött titok miatt teljesen fel sohasem tárható (közel)múlttal foglalkoznak azok az idei DESZKA Fesztiválra meghívott határon túli elő­adások, amelyek kultikus magyar – hazánkbeli és erdé­lyi – kortárs írók műveit állítják, nem egyszer igen provokatív eszközökkel a színpadra. Következzen hat olyan alkotás „kedvcsinálója”, amely az írás, a rendezés, s a színrevitel különlegessége miatt is figyelmet érdemel.

„Mert az ember vagy az igazságot hajszolja, vagy hazug­ságban él” – hangzott el a Rendezés című darab kapcsán azon a marosvásárhelyi sajtótájékoztatón, ahol a helyi Nemzeti Színház Bartis Attilának, a darab szerzőjének életében először arra is lehetőséget adott, hogy rendezzen: színre vihette a saját szövegét. A drámának az a nagy kérdése, hogy vajon mennyire merjük feltárni a magunk és a környezetünk előtt az igazságot, amelynek „vállalása” nélkül csak hazugságban élhetünk. A Rendezés a színházcsinálás kulisszatitkaiba vezeti be a nézőt oly módon, hogy egy próbafolyamat kellős közepébe csöppenünk. Az író-rendező János épp a saját életéről, pontosabban a halálát követő utóéletéről szóló darabját rendezi: arra kíváncsi, vajon mi mindent tesznek a hozzátartozói őnélküle és őutána. János volt neje, Klári a szintén sokszor megcsalt feleség, Olga szerepébe bújik, az ő lányukat, Lilit játszó fiatal színésznő, Anna titokban szerelmes a rendezőbe, de feltűnik az azt az államügyész apóst, Sándort játszó Palika is, aki annak idején Jánost az 1956-os tevékenysége miatt börtönre ítélte, valamint a család barátja, Laci, akivel a (színpadi) életben ugyanúgy, mint a színen íródó darabban a (volt) felesége csalja a rendezőt. Bartis Attila darabja rendezés a rendezésben, tehát a kulisszatitkok mellett és azzal együtt a magán- illetve közélet súlyos összefonódásaira, valamint az egyik szereplő eddig jól titkolt ügynökmúltjára is fény derít – ami után valóban felmerül a kérdés: lehet-e ennek súlyával tovább élni. Aki kíváncsi rá, hogy a szerepet játszó szereplők közül ki volt annak idején ügynök, s kiről jelentett, tekintse meg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának előadását a fesztiválon, március 29-én, 16 órai kezdettel.

Az Esterházyak tragédiája

Egy már leleplezett, de most már sajnos tény, hogy a szerző haláláig feldolgozhatatlan ügynökmúlt a témája annak a kuriózumszámba menő előadásnak is, amelyet a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház produkciójában láthatunk a DESZKÁN. A Mercedes Benz nemcsak amiatt „különleges csemege”, mert Esterházy Péter utolsó színpadra szánt posztumusz darabjáról van szó, hanem azért is, mert Roman Polák rendezésében a darab szlovák nyelven, magyar felirattal kerül elénk. Madách Az ember tragédiájának sajátos parafrázisaként itt az Úr és Lucifer ismét alkut köt egymással: a szerző grófi családjától Lucifer el akarja venni a szerencséjét, s megnézni, hogy ennek híján milyen lesz a viszonya az Úrhoz. Az Úr meg van róla győződve, hogy a család még ekkor se fordul majd ellene: „Menj, és légy álnok. Vereséged fényes leend” – mondja Lucifernek. Magabiztos állítását azonban a 20. század eseményei – forradalmak, háborúk, diktatúrák – nagymértékben befolyásolják.

es1

Esterházy Péter a 2014-es debreceni ünnepi könyvhéten | Fotó: Molnár Péter

„Nem állhatom ezeket a nagy érzelmi böfögéseket. Én és apám és lágy tojás. Kint pedig a kommunista diktatúra jeges lehelete” – hallhatjuk Lucifer szavait, akinek az alakját színre vivő Robert Roth-nak, éppen a 20. századi események láttatása érdekében kettős szereposztást kellett magára vállalnia. Lucifer mellett azt az ÁVÓ-st is játssza, aki az „örökké rosszra törő” arkangyalhoz hasonlóan „ármánykodik”, s ez végül Esterházy apjának a beszervezését eredményezi. Ahogy az Úr (Martin Huba) sem csak e szerepében van jelen, hanem annak az ügyvédnek a karakterében is, aki a család egykori birtokát, a galántai kastélyt ismét az Esterházyak kezére akarja „játszani”. A „fájó, véres történelmi és családi szilánkoknak”, valamint az apa-fiú közötti feloldhatatlan, kibeszéletlenül maradt konfliktusnak a felvázolása, s színpadi adaptálása Esterházy Harmonia Caelestise és Javított kiadása folytatásaként is értelmezhető. Megtekinthető március 29-én 20 órától.

A másik oldalról

Az előző két adaptációban felmerülő ügynökmúltat a másik aspektusból, azaz nemcsak a beszervezettek, hanem a beszervezés folyamatát végzők nézőpontjából is láttatja a Zelei Miklós Hubertusz című darabját színre vivő beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház és a budapesti Gózon Gyula Kamaraszínház közös produkciója. A mű 1957-ben egy temetési jelenettel kezdődik. A forradalmi harcok tevékeny résztvevőjét, a huszonöt évet élt Montág Ernőt temetik. Koporsója mellett szerelmese, Kapás Juli, az újpesti Törekvés kenyérbolt tizenhét éves eladója olvassa a búcsúztató imát. A darab Juli temetés utáni „lelki kézre kerítéséről” szól: arról, hogy hogyan száll rá a hatóság, s kényszeríti, hogy vezesse el a megtorlást végző „hivatalos személyeket” a még szabadon lévő forradalmárokhoz, a múltjuk „kellő feldolgozása” érdekében. Montág Ernőhöz is, akiről kiderül, hogy nem halt meg, helyette mást temettek el, s akit most a lánynak a „szerelme erejével” kéne hazacsábítania Amerikából, hogy ő is „kézre keríthető” legyen. A Berettyán Nándor rendezte darab így az érzések tisztaságáról, azok bemocskolásáról, a hűségről és a megcsalásról, az intellektuális értelemben vett hűtlenségről szól. A fesztiválra ellátogatók március 29-én 18 órától láthatják.

Valóban a lét a tét

„Családi dráma, kivándorlás dráma, barokkos világpusztulás” – vallja Dragomán György, a Kalucsni című darab szerzője. A nyolcvanas években járunk, Romániában. A drámában főszerepet játszó család egyetlen vágya, hogy elhagyja az országot, ezzel azonban bekerül a Securitate látókörébe, és a rendszer egyre inkább bedarálja. Az Iphigénia-mítosz sajátos, 20. századi változatával állunk szemben, ahogy Dragomán fogalmazott, „a nyolcvanas évek valóságshow-jával”: azzal az élethelyzettel, amikor egy család még a tizenhat éves lányát is képes „beáldozni”, a főszekus „babájává tenni” annak érdekében, hogy megkapja a kivándorláshoz szükséges útleveleket.

des12

Nézőből „megfigyelőkké” válhatunk a Kalucsni című darabot látva | Fotó: Biró István

Visky András, az előadás rendezője a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatával a nézőtértől egy üvegfallal leválasztott, negyedik emeleti lakást ábrázoló színpadképet tár elénk, s ezzel arra késztet, hogy ezen az üvegfalon keresztül „belesve” figyeljük meg, mi is történik ennek a közösségnek az életében. A „kukucskálás” közben viszont egyre inkább azt érezhetjük: mi is kezdünk részeseivé válni a Securitatéval folytatott harcnak, a családi meghasonlásnak. Erre a sajátos „kukucskálásra” a DESZKÁN április 2-án, 16 órakor nyílik lehetőség.

Idegen közöttünk

Visky András azonban mint a DESZKA Fesztivál díszvendége nemcsak rendezőként, hanem szerzőként, s – Bartis Attilához hasonlóan – a saját drámája rendezőjeként is jelen lesz az esemény­sorozaton. Pornó – feleségem története című drámájával mintegy az előző darab tematikáját folytatja, amikor műve középpontjába egy olyan fiatal színésznőt állít, akinek minden lépését figyeli a titkosrendőrség. Ami nem véletlen, hisz a színésznő a megszokottól teljesen eltérő tevékenységet folytat, s ezzel tökéletesen hozza az „idegen közöttünk, ezért veszélyes” karaktert: éhező utcagyerekeknek tart egyre népszerűbb, már az ellenségesnek számító külföldi rádióadók – BBC, Szabad Európa – által is sugárzott előadásokat; élelmet, ruhát gyűjt számukra, és egyre több embert bevon a megsegítésükbe. Mígnem a színésznőbe beleszeret a helyi rendőrtiszt fia, amellyel végképp eluralkodik a káosz. A titkosrendőrök kezéből ezzel a modern Rómeó és Júlia-történettel, azaz a megfigyelt lány és a megfigyelők főnökének fia közötti szerelemmel kicsúszik az irányítás, amely – például egy magzat életébe kerülő – tragikus, máskor humoros jelenetek sokaságát idézi elő. Aki kíváncsi rá, hogy milyeneket, az a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának előadásában, március 31-én 21 óra 30 perckor megtekintheti a darabot.

Az idegenségérzetből fakadó problémák sokasága képezi a központi témáját Székely Csaba Idegenek – négy politikai gyerekdarab című művének is, amelyet Sebestyén Aba rendezésében a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulata játszik. A Mercedes Benz mellett a DESZKA Fesztivál másik, idegen nyelven, jelen esetben románul előadandó műve egyáltalán nem gyerekdarab, és az előadás sem kicsiknek készült.

„Ezek a szövegek idegenellenességről, paranoiáról, árulásról, hatalomvágyról, gyűlöletkeltésről szólnak”– nyilatkozta a dráma szerzője. Ennek ellenére azért kapta a „gyerekdarabok” címet, mert példázatokról van szó: abszurdba hajló mesé­ket látunk óvodásokkal, állatokkal és marslakókkal, mint La Fontaine fabuláiban, ahol lehet, hogy kiskutyák és kisbékák szerepelnek, de nyilván­való, hogy az egész a világunk söté­tebb oldalát tárja elénk. Azt, hogy hogyha nem is születünk előítéletekkel, azt a felmenőink – talán épp a múltjukból fakadóan – igyekeznek minél hamarabb belénk táplálni. Ezért hamar megtanuljuk eldönteni, ki a jó és ki a rossz, ki a barát és ki az ellenség. Ki az idegen. A nem közénk való, s így kivetendő. Ha március 30-án, 21 óra 30-kor megnézzük a darabot, mi is magunkba nézhetünk e problémakörrel kapcsolatban.

– Gyürky Katalin –








hirdetés