Féltem a falut

Féltem a falut
© Fotó: Kovács Péter
Falu vagy város? Nekem egyértelműen falu! Sőt, minél kisebb, annál jobb! Tisztább a levegő, nagy kert, ahonnan tudom, hogy mit eszem, mindenki ismer mindenkit, emberibb kapcsolatok és közösség, no meg a csend. Persze azért bolt legyen, meg óvoda és iskola is, és az sem árt, ha az orvos is ott lakik, aztán a polgármester, és még rajta kívül néhány köztisztviselő. De csak azért, hogy ha baj van – ne legyen – intézkedhessen az illetékes. Kovács Zsolt írása.

Minderre jön a válasz, hogy falun nincs szórakozóhely, mozi, színház, kávéház! Meg a haverok, akikkel lehet tekeregni, stírölni a csajokat. Nyáron strandra menni, télen wellnessezni! Kit érdekel? Ott a kocsi, a sztráda, aztán a megye legtávolabbi pontjáról is max. háromnegyed óra Debrecen. Ja, nem lehet alkoholt inni? Dehogynem! Csak akad a faluban három-négy haver, aki elkísér a városba, mert azért nekik is kell néha egy kis „levegőváltozás”, aztán egyik alkalommal én nem iszom, a másik alkalommal meg a másik.

Nem titkolom, kedvemre való a falusi létforma népszerűsítése, mert bárhogy csűrjük-csavarjuk, az emberi létünk lényegét mégiscsak a falusi létforma hozza az egészségesebb és sok tekintetben tisztább élőhely kínálatával. Megyénkben pedig a gyorsforgalmi utak épülésével lerövidültek a távolságok. Olyannyira, hogy aki Debrecenbe, a Nyugati Ipari Parkba jár dolgozni például az 50 kilométerre lévő Gáborjánból, most 40 perc, egy év múlva pedig 22 perc alatt ott van. Ez pedig versenyképes idő, még Debrecenen belül is. És ugyanez vonatkozik a szórakozásra vagy akár csak a céltalan korzózásra.

Azért lelkem mélyén nagyon bízom a falusi program sikerében. Mert adjon is a kormányzat bármennyi és bármiféle támogatást a falvak fejlesztésére, az ott élő vagy odatelepülni szándékozó fiatalok támogatására, nem szabad elfelejteni, hogy a nagyvárosoknak is megvan a maguk lakásprogramja. Igaz, leginkább nem kertes házakkal, hanem kis méretű, de praktikus otthonokkal. És ismerve a falusi fiatalok egy részében a változtatásra való igényt, ők nem biztos, hogy az otthon maradás mellett döntenek. De nekem és még sokan másoknak akkor is csak a falu…!

– Kovács Zsolt –