Felszabadító erő

Akt.:
Felszabadító erő
© Illusztráció: Getty Images
„Ne énekelj, inkább táncolj! A port jobban bírom” – hangzik el oly sokszor. Pálfi-Tóth Zoé írása.

Alapvetően pedig mindenki ritmusérzékkel születik, hiszen már a méhben is az anya ütemes szívdobogását halljuk. Kisgyerekként is bátran énekeljük a Kis kacsa fürdik fekete tóban kezdetű népdalt, amit persze az egész család ujjongva tapsol. Aztán valahol a felnőtté válás útján mindez a homályba vész, s ami addig ösztönös volt, idegenné válik. Görcsösek, gátlásosak leszünk, s jönnek a jól megszokott kibúvók: „Fals vagyok, nem tudok énekelni”. A dalolászásnak pedig hihetetlen felszabadító ereje van. Otthon, egyedül a négy fal között miért ne bömbölhetnénk teli torokból egy szakítás után az Edda Utolsó érintés című számát, vagy egy hatalmas buli közepette a Pálinkadalt? Kutatások is bizonyítják, hogy nem csak a tanulásban segít, de az egyén pszichéjére is jó hatással van: aki énekel, könnyebben viseli a lelki terheket, a stresszt, ezáltal kiegyensúlyozottabb. A bús magyaroknak éppen ezért talán tényleg jót tenne, ha mindennap énekelnének, vagy legalább dúdolnának egy kicsit.

– Pálfi-Tóth Zoé –



Sporthírek






hirdetés