Felsőzsolca: „Kezdhetünk mindent előlről”

Felsőzsolca – A házon repedés, de még áll. De nem tudják, be szabad-e költözniük, nem dől-e össze felettük.

Az iskola előtt rendőrségi autó, mondják két-két emberük egész nap ott van, vigyázza a rendet. Az épületbe költöztették azokat a felsőzsolcai illetőségű kitelepítettetteket, akiket korábban a miskolci sportcsarnokba szállítottak azon az éjszakán, amikor házaikat elöntötte az árvíz.

Az emeleten több tantermet nyitottak meg a családoknak, az egyikben laknak hétfő óta Hankóék. Három csoportban állnak a matracok: három fiú feleségestül, gyerekestül, valamint a nagyszülők. A 31 fős családból tizenegyen laknak most a tanteremben. Körülnézünk: a polcon összehajtogatott ruhák mellett üveges bébiételek a legkisebbeknek. A matracok mellett nejlonzsákok, látszik, ruhák vannak benne.

– Kaptuk – mutat rájuk Hankó Ferencné. Ahogy az ágyneműt is, amit megtarthatnak, az iskola pedig használt bútorokat ajánlott fel: ennyi most a vagyonuk.

 

Egynyolcvan magas víz

Mondja, mondják, csak hálával tartozhatnak mindenkinek, nagyon sokat segítenek nekik. Mert semmit nem tudtak magukkal hozni azon az éjjelen.

Éjfél is elmúlt már, amikor riasztották őket, nagy a baj. Csak a személyit tudták magukkal vinni, meg azt, ami rajtuk volt. Billenőskocsiban – fogalmaz Hankó József, a nagycsalád feje – utaztak a kastélyig, hajnali háromkor jött értük a csuklósbusz, és vitték be őket Miskolcra a sportcsarnokba.

– Hatvan éves vagyok, de nem láttam még ekkora vizet – meséli. – Egynyolcvan magas volt a ház körül.

A többiek bólogatnak, a házban is elérte az egy méter harmincat.

Akkor 150-en mentek Felsőzsolcáról Miskolcra, nagy részük rokonokhoz, ismerősükhöz költözött most, hogy hazajöttek, 53-an érkeztek az iskolába, nekik nem volt hová menni. Most, hogy itthon vannak, hazamentek körülnézni, de még mindig víz áll a házban.

– A mieink nem dőltek össze – mondja Hankó József. – Bár kérdés, lakhatók lesznek-e valaha. Akárhányan megnézik, mindenki mást mond. Több szakértő is volt kinn, az egyik szerint csak néhány cserép kell, és visszaköltözhetünk. A másik meg azt mondja, be ne merjünk költözni. Most kinek higgyünk? Mondanák meg egyértelműen.

– Mondtuk, adják írásba, hogy lakhatunk benne. Mert mi lesz, ha ránkszakad a ház? – kérdezi az egyik menye. És megjegyzi, egyik szakértőtől sem kaptak semmilyen papírt.

 

Nem tudni, hogyan tovább

Sorolják viszont, hogy mit láttak: hatalmas repedéseket a főfalon, van, amelyiken a kezüket is át tudják dugni. A vakolat, ahol hozzáérnek lemállik. És mindenük tönkrement. Ki kellett dobni az összes bútort, ágyneműt, ruhát, edényeket, evőeszközöket.

– Kezdhetünk mindent előlről – veszi vissza a szót Hankó Ferencné. Ő 24 éve él Felsőzsolcán, 15 év alatt sikerült úgy ahogy összeszedni magukat, mondja. Párja Pesten kap néha munkát, építkezésen, szüreten tud néha dolgozni. Ő maga nem tud munkát vállalni, süketnéma, értelmi fogyatékos huszonéves fia után kap ápolási díjat, abból élnek. Nincs huszonötezer forint, amit kap.

Hogyan tovább? – kérdezzük, de tanácstalanul néznek egymásra. – Nem tudni, mikor költözhetnek, ha költözhetnek egyáltalán. Ha nem lehet, új házat építeni nem lenne miből… Előző nap voltak takarítani (Hankó Ferencné mutatja, miféle fertőtlenítő és takarítószereket kaptak ajándékba), de a házban lévő víztől sok mindent még nem tehettek. – Bűz van mindenhol, minden zöld és nyákos – meséli.

 

ÉM-HM