Felparcellázták a Holdat, telepesek kerestetnek!

Felparcellázták a Holdat, telepesek kerestetnek!

Debrecen – Az ENSZ felparcellázta a Holdat,
és a telkeket területarányosan
elosztotta a Föld országai között
– erről szól a Magyar a Holdon,
Tasnádi István darabja.
Villáminterjúnk a szerzővel.


A Szép Ernő-díjjal és
József Attila-díjjal is kitüntetett
drámaírónak két darabja is
szerepel az idei DESZKA Fesztiválon
(Magyar a holdon, Tranzit), amely március 1.
és 8. között zajlik a Csokonai
Színházban
.


HAON: Költőként kaptad az első
elismerést, a Mozgó Világ
költészeti
nívódíját. Írsz
még verset?

Tasnádi István: Persze.
A darabjaimban vannak versbetétek, amiket meg
szoktak zenésíteni, szóval
hívhatjuk dalszövegeknek is. De az
utóbbi időben több
drámát írtam versben,
általában jambikus formában,
rímmel (Finito) vagy rímtelenül
(Tranzit).


HAON: Szerinted hatásosabb egy
színházi előadás, ha
„alternatív” helyszínen
játsszuk? Nyitottabbak a nézők egy
fitneszteremben?

Tasnádi István: A
színház és a
közönsége is
polarizálódott. Van egy párezres
„ínyenc” réteg, amelyet
már csak az experimentális
színházi fogalmazás hoz
lázba
, de a nézők
többsége még mindig a szépen
bevilágított közösségi
tereket és a hagyományos
elbeszélésmódokat szereti. A
Fédra fitness című
előadásom nyilván az
előbbieknek szól.


HAON: Azt mondják, a hanyatló korszakok
műfaja a komédia. Szerinted nem
születhet manapság Az ember
tragédiájához hasonló
drámai mű?

Tasnádi István: A
tragédia alapfeltétele, hogy az embert
fenséges lénynek lássuk, kinek
bukása szánalommal és
borzongással tölthet el. És kell
hozzá egy alapvető morális
szemlélet, amelyben sorsunk
építését erkölcsi
döntések sorozataként
éljük meg. A XXI. század tipikus
embere ellenben szorongva élvez, kushad,
rombol, és remeg a
túlélésért
. Hős
nélkül nincs tragédia. A kor
jellemző műfaja számomra a
szatíra, amit az együttérzés
mozzanatával próbálok
személyessé tenni.


Az intejút Kulcsár Edit, a
Csokonai Színház művészeti
főtitkára készítette.