„Felemelő érzés volt a Himnuszt hallgatni”

Dunai Antal
Dunai Antal - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – Dunai Antal nem panaszkodhat, ugyanis játékosként és trénerként is eljutott az olimpiára.

Illusztris vendég fogadta el a Debreceni Egyetem invitálását: Dunai Antal A múlt, a jelen és a jövő olimpiáiról című keddi előadás keretében színes történetekkel szórakoztatta a vendégeket.

Nem tört össze

– Otthonosan érzem magam a cívisvárosban, mivel korábban játékosként és edzőként is megfordultam Debrecenben – jelentette ki az egykori klasszis labdarúgó. – Első olimpiámon húszévesen vehettem részt Tokióban. A csapat megnyerte a tornát, ám örömöm nem lehetett felhőtlen, ugyanis nem léptem pályára Japánban. A szabályok értelmében azok a játékosok, akik nem jutottak lehetőséghez, nem kaptak aranyérmet. Nyilván szomorú voltam, de próbáltam erőt meríteni a történtekből. Négy évvel később sikerült megvédenünk az első helyünket, ekkor már én is aktívan kivettem a részem a diadalból. Felemelő érzés volt a dobogó tetején a Himnuszt hallgatni. 1972-ben Münchenben rendezték az ötkarikás játékokat, Németországba már a válogatott egyik legrutinosabb tagjának számítottam a huszonkilenc esztendőmmel. A finálét Lengyelország ellen vívtuk, a félidőben hiába vezettünk, a végén be kellett érnünk az ezüstéremmel.

Gyémántokra leltek

Dunai nem csupán a zöld gyepen tapasztalhatta meg az olimpiák semmihez sem hasonlítható atmoszféráját: szövetségi edzőként az 1996-os atlantai viadalig vezette együttesét.

– Nehéz riválisokat kellett felülmúlnunk a selejtező során, ennek ellenére remek teljesítménnyel kvalifikáltuk magunkat az olimpiára. Nyolc összecsapásból hatot megnyertünk, egyszer döntetlennel zártunk, míg egy meccset elvesztettünk. A menetelésünket a Kanári-szigeteken ünnepeltük meg. A kijutás értékét mutatja, hogy Európát csupán öt alakulat képviselhette Atlantában. Amerikában sajnos már nem jött ki a lépés, pedig nagyon bíztam a fiúkban, akiknek a spanyolországi edzősködésem alatt megtapasztalt mentalitást akartam átadni. Azzal biztattam őket, hogy nagy lehetőség előtt állnak, jó szerepléssel felhívhatják magukra az élklubok figyelmét. A stábommal olyan játékosokat fedeztünk fel a honi labdarúgásnak, mint Hrutka János, Dragóner Attila vagy Dárdai Pál. A névsorban egyébként debreceniek is szép számmal kaptak helyet. A fizikális felkészítésért dr. Török Ferenc felelt, ő öttusában ért el szép sikereket. A munkámat Bene Ferenc is segítette. Az olimpián a Kanuval és Babayaróval felálló Nigéria volt az első ellenfelünk, a mérkőzést 1–0-ra buktuk el. Ezután Brazília várt ránk, a braziloknál többek között Ronaldo, Rivaldo és Roberto Carlos lépett a pályára. Ronaldo góljával egygólos hátrányba kerültünk, de Madar Csaba egyenlíteni tudott. Gyakorlatilag az ünneplést követően még le sem ültünk a kispadra, amikor a dél-amerikaiak újra megszerezték a vezetést. A vége 3–1 lett oda. A megmérettetést Japán ellen zártuk. Hiába volt nálunk az előny sokáig, a japánok a hajrában fordítottak, és 3–2-re diadalmaskodtak – zárta mondandóját az 1967-ben ezüstcipőt szerző kiválóság.

HBN-BÁ








hirdetés