Félelmekkel és küzdelmekkel telt a debreceni nő és az albán menekült házassága

Akt.:
Félelmekkel és küzdelmekkel telt a debreceni nő és az albán menekült házassága
© Illusztráció: HBN archív
Debrecen – A Sámsoni úti menekülttáborban szövődött a szerelem a lakó és az ott dolgozó asszony között.

Vannak, akik ellenségesen viselkednek, üldözik, esetleg elfogadják őket, hasznot húznak belőlük, vagy éppen szerelembe esnek velük – ők a menekültek, akikről mindenkinek van véleménye. A neve eltitkolását kérő csinos, fiatal, debreceni nő, nevezzük Dórának, egy menekülttel kötött házasságot. A Hajdú Online-nak vallott a küzdelmekkel teli évekről, az elutasításról és az elfogadásról.

A debreceni menekülttábor 1995-ben nyitotta meg kapuit, az akkor elmélyülő délszláv-válság, illetve a hazánkba tömegesen érkező elsősorban bosnyák menekült miatt Békéscsaba, és Nagyatád után szükségessé vált az itteni állomás megnyitása is. A világ nagy fegyveres konfliktusai közvetve érintették, érintik az állomást, hiszen 2000 körül az afgán és az iraki menekültek érkeztek nagy számban, majd 2007-től Koszovóból, nagycsaládos romák. Városi legenda, hogy a férfiak néhány éve fizettek egy házasságért. Viszont tény, hogy mindig akadt valaki, aki némi pénzért frigyre lépett, ugyanis nem vizsgálták túl szigorúan, hogy tényleg együtt élnek e, Dóra viszont szerelemből ment hozzá egy albán férfihoz.

Dóra ápolt, mosolygós negyvenhez közeli nő, aki 1999-ben a Sámsoni úti táborban dolgozott, ahol akkoriban főleg albánok fordultak meg. Csinos, fiatal lány volt, minden férfi udvarolt neki, pedig akkor már túl volt egy komoly kapcsolaton, és nemrég született meg a kislánya. A sok udvarló közül viszont a szeme megakadt egy férfin. Nagyot sóhajtva mesélte, a fiatalember nem beszélt magyarul, ő viszont az egyre több menekült miatt, lassan megtanult albánul. Az udvarló nem volt színes bőrű, amíg meg nem szólalt, senki nem mondta meg róla, hogy külföldi. A férfi szülei Ausztriában éltek, a fiatalembert viszont, nem tudni miért, de kitoloncolták.


Fotó: Getty Images Illusztráció: Getty Images ©

Körülbelül egy év udvarlás után megtartották az esküvőt, a következő hónapok pedig felhőtlen boldogságban teltek, a férfi Dóra lányát is feltétel nélkül szerette. A nő családja viszont nem igazán volt hajlandó elfogadni ezt a házasságot és a barátok száma is megcsappant a pár körül. Dóra elkomorodott arccal folytatta a történetet, állapotos lett, de úgy döntöttek, nem tartják meg a babát, ezért abortuszon esett át.

Mennie kellett az országból

– Sokan azt hiszik, ha házasságot kötnek egy magyar állampolgárral, akkor egyből megkapják a másik fél állampolgárságát is, de ez tévhit – emelte ki. Megjegyezte, ők maguk is úgy tudták, így működik. Csakhogy a házasságkötés után megérkezett a végzés, hogy a férjnek el kell hagynia Magyarországot, mivel biztonságos területnek nyilvánították Koszovót. Kétségbeestek, a sokk után viszont elkezdték keresni a kiskapukat, hogy ne kelljen visszamennie, végül sikerült kijátszaniuk a rendszert.

Ennek ellenére a férfinak mégis el kellett mennie az országból, együtt költöztek Romániába, később pedig vissza Debrecenbe, de akkor még hónapokig vissza kellett járni a határra pecsételtetni a férfi útlevelébe, hiszen nem maradhatott harminc napnál tovább az országban turistaként, családegyesítési vízumot pedig nem kapott.

– A románokat mindig meg kellett vesztegetni, hogy pecsételjenek az útlevelébe. Szabályszerűen rémálmaim voltak az ilyen utak előtt, de mindent megtettem a szerelmemért, mert csak így maradhattunk együtt – magyarázta. A férfi szobafestőként tudott elhelyezkedni és Dóra is hamarosan munkát talált magának. A gyereket nagyrészt a nagyszülők nevelték, hogy a nő és férje elő tudják teremteni az eljáráshoz, az utazásokhoz, a vesztegetésekhez szükséges pénzt, míg Romániában abból éltek, amit a férfi családja küldött.

Közbejött egy harmadik

A férfinek hat testvére volt, ő a legfiatalabb, de csak egyikük maradt Koszovóban, őt egyszer el is ment meglátogatni, de Dórát nem vitte magával. – Az apja, állítólag nagyon vallásos ember volt, de a férjemen nem érződött a muzulmán vallás. A Korán mellett semmi nem utalt a hitére, egy idő után úgy ette a rántott tarját, ahogy elő volt írva, és a Ramadant sem tartotta – emlékezett vissza. Ekkor viszont a kapcsolatba belépett egy harmadik fél, megromlott a házasságuk. Három évvel később, mindössze húsz perc alatt kimondták a válást.

A nő azt állítja, megbánta a történteket, de mint ahogy szomorkásan mondja, hogyha tudja, hogy elesik, akkor előtte leülne. Az eltelt évek előnyének azt tartja, hogy kiválóan megtanult albánul, aminek nagy hasznát veszi a munkája során. Ugyanakkor úgy érzi, elvesztegetett idő volt, amit a férfival töltött, de ezt az érzést egy magyar férfi miatt is elmondhatná, maximum kevesebbet harcolt volna érte, hogy itt maradhasson. Most egyedül él a lányával. De hisz abban, hogy még eljön az életébe az a férfi, akinek az oldalán boldog lehet.

HAON – CsE








hirdetés