Félelmeink ha ránk nőnek

Debrecen – „A személynek idővel egyre nagyobb fájdalmat kell okoznia magának, hogy feszültsége csökkenhessen.”

Az ember születésétől fogva egy hullámvasút utasa, hiszen megélünk gyönyörű pillanatokat, de sokszor a mélypontokat is át kell vészelnünk. Megtanuljuk leküzdeni saját félelmeinket, azonban vannak élethelyzetek, amikor egymagunk kevesek vagyunk ahhoz, hogy megoldjuk a saját problémáinkat. Lelki fájdalmaink felett nem mindig tudunk győzedelmeskedni, ezért olyan fájdalomforrást keresünk, ami inkább fizikailag gyötör meg minket. Eszenyei Zsuzsanna pszichológustól megtudhattuk, hogy az önsebzésnek is többféle megnyilvánulása lehet, az autoagresszió pedig már egy tágabb fogalom. A szakember elárulta lapunknak, hogy az említett magatartásnak néha fatális következménye is lehet.

– Autoagresszió jelen lehet akár konkrét önsértő tevékenység nélkül is, a lelki élet berkein belül. Amit valószínűleg mindannyian ismerünk valamennyire, az például a bűntudat. Sok esetben ugyanis ez a lelki jelenség egy befelé fordított agresszió eredménye. Haragszunk például a volt párunkra, aki elhagyott, de a kapcsolat elvesztése után, annak feldolgozásának bizonyos szakaszában mégis önmagunkban keressünk a hibát, és saját magunkat marcangoljuk. Ha olyan valakire haragszunk, akire „nem szabad”, akire tiltott, például a szülőre, a tiltás miatt ez is könnyen bűntudatba, önmarcangolásba fordulhat. Amikor ez testi sértésekben jelenik meg, akkor már önsebzésről beszélhetünk. Tágabb értelemben véve, aki „önsért”, az a számára elfogadhatatlan érzésektől próbál így megszabadulni. Továbbá az önsértés során az egyén feszültségcsökkenést is tapasztal, ami megerősítőleg hat a viselkedésre, ezért az szokássá válik, egyfajta „öngyógyító” tevékenységgé. Fontos hangsúlyozni, hogy ez általában nem egy tudatos manipuláció, egyszerűen a személynek nincs más eszköze, más „nyelve”, hogy kifejezze, gond van. Az előbb említett feszültségcsökkenés miatt a környezet a személyen állapotjavulást tapasztalhat, ezért könnyen értékelheti manipulatívnak a cselekedetet, azonban az esetek nagy részében nem erről van szó – tudhattuk meg a pszichológustól.

Főleg fiatalok

Az önkárosító viselkedés a kor előrehaladtával csökken, tehát túlnyomórészt a fiatalabb generációra jellemző magatartásforma. – Az önsértés alapvetően egy impulzív viselkedés, kitörő, acting-out jellegű. A személy nem gondolja át részletesen, hogy miért teszi. Jön egy impulzus, feszültség, vágy, és cselekszik. Impulzivitás pedig inkább a fiatalabbakat jellemzi, így az önsértés is. Serdülőkorban jó körülmények, megfelelő személyiségfejlődés esetén is sok feladattal kell szembesülnünk. Ilyenkor alakul ki nagyjából végleges formájára az éntudat, vagyis az identitás, aminek rengeteg összetevője van, vallási/erkölcsi, társadalmi, szexuális stb. Az önmegnyugtatás például alapvető készség, amire szükségünk van. Ha ez hiányzik vagy fejletlen, könnyen az önsértés felé fordulhat az egyén. De ugyanez igaz a nem megfelelő testképre, vagy a fent megnevezett területek bármelyikére is. Azt gondolom, minden esetben érdemes szakemberhez fordulni, azért is, mert általában magának az önsértő személynek sem egyértelműek az okok. Spontán javulás ritkán fordulhat elő az ilyen helyzetekben – fűzte hozzá Eszenyei Zsuzsanna.

Halálhoz vezethet

Szülőként mindig résen kell lenni, nem mindig lehetünk ott a gyermekeink mellett, de a távolból vigyázni kell rájuk. Mindenki máshogy dolgozza fel a problémáit, sokan a pohár után nyúlnak, de vannak olyanok is, akik mozgással vezetik le a felgyülemlett ­stresszt. Nem lehet egy anya mindig a gyermeke árnyéka, de vannak jelek, amelyek árulkodnak, azokra kell nagyobb hangsúlyt fektetni, majd kellőképpen cselekedni.

– Szülőként, barátként általában véletlenül veszik észre, ha valaki önsért. Nehéz korábbi jeleket észrevenni. Talán az lehet figyelemfelkeltő, ha a gyermekünknek, barátunknak tudjuk, hogy vannak érzelmi hullámai, nehezen kontrollálja indulatait, és ez egyszer csak spontán csökkenni kezd, emellett elkezd olyan ruhákban járni, melyek jobban takarják a testét. Vagy ha mérges, akár megmagyarázhatatlanul, vagy egy konfliktushelyzetben; elvonul és sokáig nem jön elő a szobájából. Leginkább a testi jelek tűnhetnek fel, viszont mivel azt általában igyekszenek elrejteni, nem könnyű észrevenni őket. Ha mégis feltűnik az önsértés, igyekezzünk nem kiborulni, próbáljunk a másikhoz megértően fordulni, megnyerni a bizalmát, hogy el tudja mondani, mi történik vele.

– Nagy Emese –


Nem cél az öngyilkosság

Általában véve az önsértés nem szuicid cselekedet, tehát nem célja az öngyilkosság. Annak alapvető okai azonban vezethetnek öngyilkossági gondolatokhoz, késztetésekhez és akár cselekedethez is. Az önsértő viselkedés másik veszélye ilyen szempontból abban rejlik, ha a személynek idővel egyre nagyobb fájdalmat kell okoznia magának, hogy feszültsége csökkenhessen, és így akarata ellenére halálhoz vezető sérülést is okozhat magának.


Figyeljünk önmagunkra és a környezetünkben élőkre! Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély számot!