Fél tucat évtizedes ikrek

Fél tucat évtizedes ikrek
A tállyai születésű Novajkai lányok minden évben találkoznak szilveszter előtt két nappal, még nem fordult elő, hogy születésnapjukat ne együtt töltötték volna el.

A dologban semmi rendkívüli nincs, hacsak az nem, hogy az országban ők a legidősebb hármas ikrek, legalábbis így tudják. – Este hat órakor látta meg a napvilágot Ibolya, negyed hétkor Gyöngyi, fél hétkor pedig én – sorolja Olga. – Édesanyánk mindig ragaszkodott ehhez a sorrendhez, így ültünk az ebédhez, álltunk fényképezőgép elé, ez annyira belénk rögződött, hogy a mai napig jellemző ránk a gléda.

 – A lányok idővel persze elszakadtak egymástól, Ibolya Miskolcon, Gyöngyi Kazincbarcikán él, Olga a szülőhelyen, Tállyán ragadt. Mindhárman családot alapítottak. Egymást kiegészítve emlékeznek a régi időkre, bátyjukra, aki sajnos már nem él, a diákévek csínytevéseire, amik hasonlóságukból fakadtak. Ma is szívesen idézik fel a település bába asszonyát Fiedler nénit, és természetesen az akkori orvost, a köztiszteletben álló Eperjessy Pált, aki második apjukként dédelgette őket, figyelte sorsuk alakulását. 

Végletek  

A lányok sokáig voltak egyfajta sztárok, hiszen többször foglalkoztak velük országos napi –és hetilapok, az ötvenes évek végének egyik legolvasottabb folyóirata, az Érdekes Újság címoldalát teljesen kitöltötték 1958. november 28-án. Foglalkozott velük Ruffy Péter „Csavargások” c. könyvében, utoljára huszonöt évvel ezelőtt szerepeltek a hasábokon. Arra a kérdésre, hogy a hármas ikrekre is jellemző-e az egymás bajaira való ráérzés, egyértelmű igen a válasz. Egy példa a sok közül, egyikük epegörccsel került kórházba.

A másik kettő lelkivilágát azonnal megrezzentette valami, telefonon vették fel a kapcsolatot egymással és rohantak nővérükhöz. Érdekes módon ugyanez a baj mindegyikükön átsöpört, rövid időn belül. A szélsőségesen azonos tulajdonságok mellett a másik véglet a különbözőség. Az egyik önfejű, nem enged a maga igazából, a másik engedékenyebb, a harmadik a békebíró a rázósabb eseteknél. – Tállya a tanyánk, itt érezzük magunkat a legjobban, meg nem tennénk, hogy például ne együtt szüreteljünk ősszel – mondják – itt még a harang is másképp szól. Egyszer egy hónapban össze kell futnunk valahol, különben összedőlne a világ. Még nem döntöttük el, hogy a hetvenedik évfordulót melyikünknél töltjük el, de az Észak-Magyarországot arra, és a nyolcvanadikra is meghívjuk majd, hiszen mindhármunk kedvenc lapja – mondják búcsúzóul.

SFL

 

Ikres adalék

Ruffy Péter már említett munkája számos érdekességet közöl. Alapos ember lévén statisztikai adatokat kutatott fel, amelyekből kiderül, hogy 1945 – 1965 között Tállyán élt a legtöbb öregember és itt jegyezték fel a legtöbb ikerszülést – országos szinten. Idézet a könyvből: “1945.december 29-én Fiedler Józsefné bába hármas ikreket segít a világra. Novajkai Ibolya 2.60Kg, Gyöngyi 2.40Kg, Olga 3.00Kg. Újabb ikrek: Bodnár György lakatos lányai 1946.november.14-én pénteken születtek, Emike és Klára. A szívfacsaró ikrek. Kovács Ernő és Gábor. Szülei, édesanyjuk és édesapjuk, mindketten süketnémák. A gyermekek viszont teljesen egészségesek. Már pici korukban minden segítség nélkül megtanulták – szüleiket figyelve – a jelbeszédet. Ahogy mondják, Lavotta első szerelme óta nem volt olyan nagy szerelem Tállyán, mint a süketnéma házaspáré.” Lehetne sorolni, de itt kell megjegyezni, a községben a mai napig nem ritka az ikerszülés.