Fél szemmel figyelni

Fél szemmel figyelni
© Illusztráció: Getty Images
Egyszer Palermóban rossz helyen fordultunk le, és betévedtünk egy sikátorba. Esteledett, s bár alig száz méterre volt a következő sarok, biztonságos kivilágított utca, mégis végtelen hosszúnak tűnt az út. Sosem felejtem el, ahogyan a tákolt viskók előtt üldögélő férfiakból csak a szemük fehérje látszott. Mindenki minket figyelt. Kézzel tapintható volt a feszültség. Tudtam, ha megszólalunk, elkezdünk jobbra-balra tekintgetni, vagy bármi más hirtelen mozdulatot teszünk, baj lesz. Fabók Ágnes írása.

Nem vagyok egy rövidtávfutó, de éreztem az inamban az erőt, hogy ha kell, képes leszek rekordot dönteni százon. Szerencsénk volt, megúsztuk ijedtséggel. Azt az ugrásra kész feszültséget azonban soha nem felejtem el. Bár, ahogy a dolgok alakulnak mostanában Európában, talán jobb is „gyakorolni”. Magyarországon ugyan még nem kell a tömegben megbúvó terroristákra lesni, de nyugatabbra már nem érezném magam ilyen biztonságban. Tuti, hogy folyton a gyanús alakokat figyelném, miközben fogalmam sincs, hogy kitől is kell féljek. A bőrszín vagy az öltözék sem feltétlen támpont, de ha észre is venném, mit tehetek? Elszaladok? És ha nincs igazam és csak felesleges pánikot keltek?! Nehéz kérdés. Az ősszel Párizsba készülök. Igyekszem nem parázni és reálisan nézni a helyzetet. Még mindig kicsi az esély, hogy terrortámadás áldozata leszek, de azért fél szemmel tuti végig figyelni fogok.

– Fabók Ágnes –








hirdetés