Fél évszázada kezdődött a csoda

Akt.:
A 2006-os szüret és madárijesztő verseny is csak emlék
A 2006-os szüret és madárijesztő verseny is csak emlék - © Fotó: Napló-Archívum
Debrecen – „Ötven évvel ezelőtt, az Újkert város felőli sarkában nyitotta meg kapuit az Ősz utcai óvoda. Ez alkalomból írok a kedves találkozóról, amit a ma már nyugdíjas kolléganőknek szervezett Viziné Jutka és Baloghné Marika az óvodában, az óvodavezető támogatásával” – így kezdődik az írás, melyet Zeke Lászlóné, címzetes óvodavezető küldött lapunknak.

A recept: az intézmény vezetője, és az alkotókedvű, felkészült kolléganők.

Hernyákné Takács Judit, a jelenlegi vezető, Hajdúnánásról került Debrecenbe pedagógus családból, az Ősz utcai óvoda a szemükben egy ikon volt. Így hallgatta most a régiek visszaemlékezését az indulásról, a gyerekekről, szülőkről, a munkáról, munkatársakról felelevenített bársonyos emlékeket. Ezekből erőteljesen kirajzolódott, mitől is lett ilyen szakmai csoda, igazi gyermekparadicsom az Ősz utca. Leírom, mert ezzel talán a mának is üzenek, amikor kompetencia, portfólió, tehetséggondozás stb. hívószavakkal kívánják a gyermek­intézményekben a csodát létrehozni.

Az óvodát Tóth Tiborné Emike indította 1967-ben és 18 évig, nyugdíjazásáig volt vezetője. Magas szintű szakmai tudása, etikai tartása, kiváló vezetői képessége, közösségteremtő ereje tette ikonná az óvodát. Tudta, kinek-kinek hol van a határ, ahhoz adta a feladatokat és természetesen a maximális segítséget. És jött a siker, ami tudjuk, erőn felüli teljesítményre is képessé teszi az embert.

Magas hegyeket megmászni!

Kiváló szervezőként olyan rendet, fegyelmet alakított ki, ahol biztonságban érezhették magukat a kolléganők, a gyermekek és szüleik. Esztétikai igényességével páratlanul széppé tette a termeket, az udvart. Érezni lehetett, hogy itt nem akármilyen hatások érik a gyermekeket, a rend, a tisztaság, a szépség észrevétlenül is áthatotta mindannyiunk személyiségét. Emike minden döntésében a valódi értéket tartotta szem előtt, azt díjazta, értékelte. Igazságosságával szilárdan arra ösztönzött.

A találkozó is megerősítette bennem, hogy az igazi sikert nem a dimbek-dombok, hanem a magas hegyek megmászásával érjük el. Oda pedig csak egymásba kapaszkodva jutunk fel. Így lett összetartó, egymáshoz ragaszkodó, egymást szerető és megbecsülő, nagyszerű közösség az óvoda nevelőtestülete. A derűs óvodai együttlétektől, a jó munkahelyi légkörtől, a gyermekekről ránk sugárzott szeretettől. Így emlékszem én is a kis óvodásaimra, akik már tekintélyes apák, anyák, esetleg nagypapák, nagymamák. Akik Face­bookon hírt adva magukról üdvözöltek, vagy csak szerényen bejelentkeztek hozzám, ami bearanyozza életem.

Az óvodai névnapokon a nevelőtestület mindig elénekelte a »Neked zeng ez a dal«-t, amivel március 26-án, a rádió kívánságkosarában Jutka személyesen köszöntötte az óvoda volt és jelenlegi dolgozóit, majd a Magyar Rádió Gyermekkórusa Botka Valéria vezetésével énekelte az Ősz utcaiaknak.

Boldog születésnapot nekünk és a ma már Mosolykert Óvodának!”

HBN








hirdetés