Feketén fehéren

Illusztráció
Illusztráció
A kormány törekvése a munka világát illetően nyilvánvaló és dicséretes (a munkát a terhelő adókat csökkenteni, a fogyasztást terhelőket pedig növelni), más kérdés, hogy eddig mennyit sikerült megvalósítani belőle. Petneházi Attila jegyzete.

A személyijövevedelem-adó mértéke hiába araszol lassanként lefelé, a munkáltatók pontosan tudják, hogy a közteherviselést nem önmagában (sőt, nem is elsősorban) az szja teszi számukra már-már elviselhetetlenné, hanem a bérre rakódó mindenféle járulékok, meg a különadók. Az általános forgalmi adón meg nem igazán van mit emelni, hiszen a jelenlegi 27 százalékos mértékével már így is Európa-, ha nem világbajnokok vagyunk. Látszólag szűk a politika mozgástere, pedig valamit sürgősen tenni kellene.

Vállalkozói körökben előszeretettel mondogatják, hogy aki nálunk olyan szándékkal alapít céget, hogy majd minden közterhet befizet, az jobb, ha bele se fog, hiszen eleve halálra van ítélve. Ez persze ugyanolyan költői túlzás, mint amikor a baráti társaságban azzal vág vissza (egyébként pofátlan módon) a kisvállalkozó az alkalmazottnak, hogy „én is fizetek adót, csak nem a munkám után szja-t, hanem a fogyasztásom után áfát”, de azért – mint minden költői túlzásban – van benne igazság. Hiszen nyilván nem véletlen, hogy például az építőiparban vagy a mezőgazdaságban továbbra is megkerülhetetlen, ezért előszeretettel alkalmazott „versenyképességi” tényező a tömeges mértékű fekete-foglalkoztatás.

– Petneházi Attila –








hirdetés