Fejjel a földnek

Akt.:
Jelképesen a homokba dugva, ahogyan a strucc védekezik a külvilág nemkívánatos jelenségei ellen. Ami ugyan nem igaz, de szólásként, hasonlatként nagyon is szemléletes, életszerű. T. Szűcs József jegyzete.

Sokan tesznek egy ideje ugyanis hasonlóan, amikor a (magyar) politika rejtelmeiben, rejtvényeiben, világosabb és sötétebb árnylatú titkaiban kellene eligazodniuk. Ráadásul a megidézett személyek (alapvetően) érdeklődnek a világ és az ország dolgai iránt. Ám az ami történelmi korszakokat átívelően (vagyis több évtizede folyamatosan, ritka időszakokat kivéve) nálunk történik politika címszó alatt, az nem éri meg a velejáró egészségi rizikófaktorok vállalását, állítják. Félreértés ne essék, a veszélyt nem a politika művelése okozza. Hanem annak elviselése a kívül rekedtek számára. Főként amikor (naponta többször) tudomásukra jut a politikusaink által elkövetett újabb olyan tett, amely egyre növekvő politikusi arcátlanságról, dilettantizmusról, erőtlenségről, okoskodásról, amatőrizmusról tesz tanúbizonyságot. Nos, akkor, talán tényleg jobb nem is tudomást szerezni ezekről részletekbe menően. S okosabb kizárni az ő világukat a mi saját világunkból. Már ha, pl. foglalkozásunk okán, megtehetjük azt, hogy tudatosan választjuk a tájékozatlanságot, a „boldog” tudatlanságot.

Magam azon szintén merengek, hogy az úgynevezett demokrácia harmadik évtizedében igazából hol kellene tartanunk. Talán, kihasználva történelem adta egyszeri esélyünket, a parlamentáris köztársaság elve mellett éppen egyre erősíteni a közvetlen demokrácia intézményeit. Természetesen nem arra gondolok, ami ma történik. Nem arra, hogy 3-4 ember kétnaponta megfogalmaz egy nyílt levelet, amelyek azt a látszatot kelthetik, mintha működne a közélet, a részvétel, a közreműködés intézménye. Hanem arra, hogy 3-4 millió magyar polgárnak legyen joga, lehetősége érdemben beleszólni azokba a döntésekbe, amelyet a feje fölött hoznak. Rólunk, életünkről. Mindannyiunkról. Nyilván, nem élnének ennyien ezzel a jogukkal, amely sokkal több a négyévenkénti szavazati jognál. De azért lenne rá igény…
Ám mi értelme egy valóságos strucc módjára harciaskodni, ha a homokból kiemelve fejünket sem látjuk, látják megváltoztathatóbbnak, javíthatóbbnak, erőfeszítésekre érdemesebbnek a világot köröttünk, mint a homokba dugva? Ráadásul az utóbbit (egyelőre még?) saját akaratunkból tehetjük meg. Legalábbis addig míg valamelyik pozícióban lévő honfitársunknak eszébe nem jut ezt is betiltani.​

– T. Szűcs József –



Sporthírek






hirdetés