Fejéről a talpára

Fejéről a talpára
© Fotó: Magánarchívum
Ha egy olyan stratégiai alapanyag, mint a nyersolaj ára a világpiacon egy év alatt hetven százalékkal(!) csökken, az nemcsak a nagy olajkitermelő országok számára tragédia, de a világ összes országának figyelmeztetés kell legyen. Petneházi Attila írása.

Mert lehet, hogy ma még autósként azon örömködünk, hogy hétről hétre olcsóbban tankolhatunk, de ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy 50-60 dolláros hordónkénti önköltség mellett a 30 dollár körüli termelői ár fenntartható.

Magyarország az elmúlt két évben egyértelműen az olcsó olajár nyertesei közé tartozott, hiszen az olcsóbban gyártott iparcikkeit változatlan áron értékesíthette. A kérdés most az, hogy ha olyan jelentős olajkitermelő gazdaságokat, mint az orosz, a venzuelai vagy akár néhány kisebb arab országé az olajár mélyrepülése (pontosabban az abból adódó bevételkiesés) megrenget, akkor ez mekkora hullámokat vet a világgazdaságban. Miközben Norvégia vagy a szaudiak elegendő tartalékkal rendelkeznek ahhoz, hogy túléljenek akár egy, a 2008-ashoz hasonló világgazdasági válságot is, az alacsony ár az olajszektorból kiindulva (éppen a fizetés-képtelenségen keresztül) újabb hitelválságot idézhet elő. A rendszerváltozás óta volt idő, amikor bántuk, hogy az oroszokkal „eltéptük a babaruhát”. Lehet, hogy most meg azért kell hálásnak lennünk, hogy a kereskedelmünket az egykori „nagytestvérrel” máig nem sikerült a feje tetejéről a talpára állítani?!

– Petneházi Attila –








hirdetés