Fehér bottal is emberként

Segítségre mindig szükség van
Segítségre mindig szükség van - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – Főként emberi segítséggel, eszközök használatával, tapintás vagy hallás útján jutnak információhoz.

  • Ugyanolyan hasznos tagjai vagyunk a társadalomnak, mint a többi állampolgár, ugyanazokkal a jogokkal bírunk, csak mi egy kicsit hátrányosabb helyzetben vagyunk hozzájuk képest, mivel nem látunk – hangsúlyozza dr. Nagy Sándor, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke, akit október 15., a látássérültek nemzetközi napja alkalmából kérdezett a Napló.
  • – Ha ezek az eszközök rendelkezésünkre állnak, akkor az információszerzést tudjuk mi is pótolni. Ez azonban csak eszközökkel nem lehetséges, egy súlyosan látássérült ember mindig kerülhet olyan élethelyzetbe, amikor emberi segítségre szorul. Ahhoz viszont, hogy ez a segítségnyújtás megfelelően tudjon alakulni, nekünk élő párbeszédet kell folytatnunk a társadalommal – vélekedik dr. Nagy Sándor.
  • Az elnök azt is elmondta, hogy a helyzetünk javult a korábbihoz képest, mivel sikerült elérni, hogy ne a gondoskodás alanyai legyenek a látási fogyatékossággal élő emberek, hanem cselekvő részesei a társadalomnak. Másrészt a velünk kapcsolatos döntések előtt kikérik a véleményünket – Részesei, és nem kiszolgáltatottai vagyunk a döntéshozatalnak – osztotta meg velünk a tapasztalatait dr. Nagy Sándor.

Október 15. a fehér bot nemzetközi világnapja, melynek célja a súlyosan látássérült emberekre felhívni a figyelmet. Ez alkalomból dr. Nagy Sándorral, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnökével beszélgettünk.

– Ez egy olyan nevezetes nap a naptárban, amely a mi szempontunkból azért érdekes, mert a súlyosan látássérült emberekre hívja fel a társadalom figyelmét. Természetesen ebben nekünk is közreműködnünk kell, ha már ránk figyelnek az emberek, fontos, hogy meg tudjuk mutatni, hogyan élünk. Ugyanolyan hasznos tagjai vagyunk a társadalomnak, mint a többi állampolgár, ugyanazokkal a jogokkal bírunk, csak mi egy kicsit hátrányosabb helyzetben vagyunk hozzájuk képest, mivel nem látunk.

A látás elvesztése egy olyan súlyos hiányt okoz az információszerzés területén, amelyet valamilyen módon pótolniuk kell. Főként emberi segítéséggel, segédeszközök használatával, tapintás vagy hallás útján jutnak információhoz.

nagy-sandor-szerintelo-parbeszedet-kelle-1Nagy Sándor szerint élő párbeszédet kellene folytatniuk a társadalommal | Fotó: Molnár Péter

– Ha ezek az eszközök rendelkezésünkre állnak, akkor az információszerzést tudjuk mi is pótolni. Ez azonban csak eszközökkel nem lehetséges, egy súlyosan látássérült ember mindig kerülhet olyan élethelyzetbe, amikor emberi segítségre szorul. Ahhoz viszont, hogy ez a segítségnyújtás megfelelően tudjon alakulni, nekünk élő párbeszédet kell folytatnunk a társadalommal – vélekedik dr. Nagy Sándor.

„Semmit rólunk nélkülünk”

Különböző érzékenyítő programokon vesznek részt a szövetséggel, iskolákban, gazdálkodószervezeteknél, hiszen ahhoz, hogy alkalmazni tudjanak egy vak embert, ismerni kell az ő speciális problémáit. Elnök úr hangsúlyozta, hogy több területen jelen kell lenniük, hiszen csak így alakulhat ki az a párbeszéd, amely előremozdíthatja ügyüket.

A jelenlegi helyzetünk javult a korábbiakhoz képest, két területen is. Sikerült elérni, hogy ne a gondoskodás alanyai legyenek a látási fogyatékossággal élő emberek, hanem cselekvő részesei legyenek a társadalomnak. Másrészt a velünk kapcsolatos döntéseket ma már úgy hozzák meg, hogy előtte kikérik a véleményünket. Érvényesítik a „semmit rólunk nélkülünk” elvet.”

– Nem úgy hajtanak végre érdekünkben bármilyen feladatot, hogy ők kitalálják, és ez biztos jó lesz a vakoknak, hanem úgy, hogy előtte megbeszélik velünk, tényleg jó lesz-e nekünk. Részesei, és nem kiszolgáltatottai vagyunk a döntéshozatalnak – osztotta meg velünk tapasztalatait elnök úr.

Speciális program

A modern technológia ma már számos lehetőséget kínál a vakok számára. Képernyő olvasó program segítségével számítógép, vagy okostelefon használata mindennapos lehet számukra is, bár olykor még így is nehézségekbe ütköznek.

– A legmagasabb szinten ott, ahol szabályokat alkotnak, figyelemmel vannak a látássérültek speciális szükségleteire, akár a fizikai akadálymentesítés, akár az infokommunikáció területén. A jogszabályok előírják, hogy nem lehet kirekeszteni az információszerzésből egy látássérült embert azért, mert nem lát. Megvannak a lehetőség, hogyan lehet a honlapokat elkészíteni úgy, hogy azt a speciális programmal rendelkező számítógéppel használni tudjuk mi is. A probléma inkább a végrehajtáskor történhet. Sok esetben úgy tervezik meg a közszolgálati honlapokat, hogy azt ne lehessen képernyőolvasó programmal bejárni. Elterjedőben van az elektronikus ügyintézés, ott az űrlapokat nem úgy fejlesztik ki, hogy azt a vak ember is ki tudja tölteni, el tudja küldeni az illetékes helyre. Komoly feladat ránk nézve, hogy ezeket a problémákat feltárjuk, és jelezzük a döntéshozók felé, hogy ez nem jó. Ezek olyan hiányosságok, melyeket nem lehet szankcionálni, bocsánatos bűn, vagy kijavítják, vagy nem – beszélt dr. Nagy Sándor azokról a problémákról, melyek az ügyintézés területén jelentkeznek.

Hogyan viselkedjünk, ha látássérült emberrel találkozunk?

A vak emberek ugyanolyan emberek, mint az ép emberek. A sajátos adottságokat ma már egyre inkább ki tudják használni. Aki például sportolni szeretne, annak van lehetősége rá, hiszen Debrecenben a Látássérültek Észak-Alföldi Egyesületnek van egy teketagozata is.

– Vannak, akik tanulnak és nemcsak középiskolában, hanem a felsőoktatási intézményekben is részt tudnak venni. A középiskolások részére a tankönyveket a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségében állítják elő olyan formában, hogy számítógép segítségével tudják használni, valamint, ha valaki igényli, akkor pontírásban kinyomtatjuk. A felsőoktatási intézményekben már tejesen önállóan kell megoldani a tanulást és a jegyzetek megfelelő formátumba való konvertálását, de szerencsére meg tudják valósítani a fogyatékosügyi koordinátorok segítségével – fogalmazott dr. Nagy Sándor a látássérültek lehetőségeivel kapcsolatban.

ales-es-gazdaja-foto-hajdu-agnesDr. Nagyné Berke Mónika és vakvezető kutyája, Ales | Fotó: Hajdú Ágnes

A munkahelyeken kétféle formában kapnak segítséget. Egyrészt a környezetet úgy alakítják ki, hogy ott biztonságosan tudjunk dolgozni, másrészt az akkreditált foglalkoztatók számára rendelkezésre áll olyan állami támogatás, amely egy négyórás foglalkoztatásban alkalmazott munkavállaló munkabérét tudja fedezni.

Nem szabad megsértődni

Két csoportra osztjuk a látássérülteket, vannak a teljesen vakok és az éppen valamit látó személyek, akik látásukat 95 százalékban elvesztették, s emellett beszélünk gyengénlátókról, akiknek 67-től 95 százalékig sérült a szemük világa.

A látássérült emberek igen könnyen kitűnnek a tömegből, hiszen legtöbbjüknél ott a fehér bot, vagy vakvezető kutyával közlekednek. Legtöbbünk zavarba jön egy vak emberrel való találkozáskor, hiszen nem minden esetben tudjuk, hogyan ajánljunk fel segítséget, mi számít már személyeskedésnek.

– Vannak fontos tudnivalók, nem egyforma a természetük, ezért a segítség is különböző formátumban valósulhat meg. A legfontosabb az, hogy a segítséget mindig fel kell ajánlani. Először is tudni kell megszólítani a látássérült embert, és mivel ő nem biztos, hogy tudja, ha megszólalnak mellette, tényleg hozzá beszélnek-e, ezért általában egy karérintéssel szokás jelezni. Ezután kell megkérdezni, hogy segíthetek-e, s ha igen, innentől kezdve már létrejön a kapcsolat kettőjük között. Nem szabad azért megsértődni, ha egy segítség felajánlást visszautasít a látássérült ember, mert nem biztos, hogy igényli a segítséget az adott szituációban – osztotta meg velünk a legfontosabb tudnivalók dr. Nagy Sándor.

– Kiss Dóra –


Hajdú-Bihar megyében mintegy 4 ezer 500, az Észak-Alföldi Régióban pedig csaknem 13 ezerre tehető a súlyosan látássérültek száma. A statisztikai hivatal legutóbbi felmérése alapján mintegy 82 ezer ember vallotta magát súlyosan látássérültnek, melyből tízezerre tehető a teljesen vakok száma.