Fegyverék nevelőszülők és méhészek

Fegyverék nevelőszülők és méhészek
© Fotó: Péter Imre
Földes – Vegyes elképzeléseink vannak arról, mit jelent nevelőszülőnek lenni; pedig gyönyörű hivatás az övék.

Gyermeki sorsokat fordíthatnak jobbra, változtathatnak szebbre, szinte családtaggá téve a gyerekeket. A nevelőszülői hálózat olyan gyermekeknek igyekszik segíteni és otthont adni, akiknek a vér szerinti családjuk – átmenetileg – nem tudja biztosítani a gyermek alapvető szükségleteit. A nevelőszülő otthont ad a családba újonnan bekerült gyermekeknek.

Megyénkben is vannak olyan nevelőszülők, akik hosszú évek óta gondozzák, nevelik, segítik a bajba jutott, otthontalan gyermekeket. Közöttük van a Kállay László utcán élő Fegyver Imre és felesége. Ők tizenöt éve vállalták e szép feladatot a három saját gyermekük mellett. A házaspár nemcsak nevelőszülőként ismert a településen, hanem méhészekként, és polgárőrként is.

A legfontosabb: a szeretet

Sokan nem akarják észrevenni a rengeteg szenvedő gyermek sorsát, gondolván , majd megoldódik. De vajon hogyan? Mi nevelőszülők arra tettük fel az életünket, hogy amíg tudjuk, segítjük ezeket a gyermekeket. Vállaltuk, hogy mindent megteszünk a ránk bízott gyermekekért”

– vallja Fegyver Imre és felesége, Anna.

– Eddig vállalásainkat teljesítettük, hiszen tizenkét gyermek sorsáról gondoskodtunk az elmúlt években. A legkisebb, aki hozzánk került hathónapos volt mindössze. A két nagyfiúnk, Zoltán és Imre már akkor főiskolán tanult, csak Anna lányunk volt itthon. Ő szinte kistestvérként, szeretettel, türelemmel fogadta. Együtt nőttek fel, együtt játszottak, veszekedtek. A nevelt gyerekek bennünket apaként, anyaként tisztelnek. Földes nagyon elfogadó település nevelt gyerekeinkkel. A gyerekek hamar beilleszkednek. A gyermekorvos, az óvoda, az iskola pedagógusai segítik neveltjeinket. Vannak emlékezetes pillanatai is családunknak neveltjeinkről. Így amikor az először hozzánk került, nálunk nevelkedő három kistestvért örökbe fogadták és elvitték Amerikába. Most négy éve egy kislány és kilenc éve egy kisfiú van nálunk. Nagyon ügyesek, Zsuzsika versmondó tehetség, Józsika született néptáncos. Sok élményt és hálát kapunk tőlük. Nagy öröm számunkra, hogy két korábbi neveltünk felnőttként Földesen maradt, itt alapítottak családot, vettek házat. Családtagok maradtak továbbra is nekünk, segítünk mindig, ha szükséges.

Allergiás rohamot kapott

Fegyver Imre kisgyermekkora óta érdeklődött a méhek élete után. Nagyon szerette a mézes tejet. Nagybátyja a Hortobágyon, a Meggyes Csárda közelében élt és méhészkedett. Sokszor meglátogatták szüleivel. Mint mondja, álarc nélkül segíteni akart a méhesben, de már az első látogatása balul sikerült. A méhesben a fejére szállt méhecske a csapkodása miatt megszúrta. A méhcsípés után kiszáradt a szája, viszketett a keze, allergiás rohamot kapott. Mentő azokban az években még alig volt, ezért egy öreg Csepel motorkerékpárral vitte a nagybácsija Tiszafüredre, ahol az ügyeletes orvos injekcióval azonnal segített. Pár hét után elfeledte a méhcsípést. Csak kíváncsi volt a méhek életére. Ezért álarcot kapott, komolyabban beöltöztették, és segíthetett a nagy méhesben. Rájött, nem szabad félni a méhektől. Az allergiája is elmúlt. A kilencvenes évek elején nagybátyjától kapott egy nagy Boczonádi kaptárban két méhcsaládot, amely megalapozta mai méhészetét. A felesége is nagyon megszerette a kis rovarokat. Ma Földesen és Sápon több mint ötven méhcsaládról kell gondoskodniuk. A napokban Fegyvernekről vásárolt méhcsaládokkal növelték meg kaptárjaik lakóinak számát.

Ketten méhészkednek

– Télen a méhekhez nem kell nyúlni, csupán a csendet, a békességet, a nyugalmat kell biztosítani nekik. Ezért a zajtól távol, csendes, szélvédett helyekre telepítem a méheinket feleségemmel, aki képzett méhész – mondja Fegyver Imre. – Sajnos fiaim, Zoli és Imi allergiások a méhekre, de hála Istennek Anna lányunk férje nem, így tovább élhet majd méhészetünk.

– A természet nagyon fontos összekötő láncszemei a méhek. Táplálékszerző útjaikon porozzák meg a virágokat, amelyekből azután termés, gyümölcs fejlődik. Sápon akácost telepítettem sok más virágzó növénnyel a méhek körül. A legismertebb, méhek által előállított termék a méz, amely 12 fajta ásványi anyagot tartalmaz. A virágpor, a propolisz is fontos a méhész számára. Ki gondolná, hogy egy kilónyi akácméz összegyűjtéséhez milliónyi kis akácvirágot kell meglátogatnia a méhcsaládok tagjainak. A mézszeretők egy ősi tévhitben élnek: a kikristályosodott méz nemhogy rossz, hanem a legegészségesebb és a legfinomabb. Szerencsénkre a földesi emberek szeretik a mézet. Már kicsi korukban bemutatjuk az óvodában a méhészet lényegét nekik, mézkóstolással egybekötve.

– A méhészetekben minden év más, újabb és újabb megpróbáltatást hoz. A már hagyományos méhbetegségek mellett újabban bizonyos vetőmag csávázó anyagok, növényvédő szerek okoznak elhullást, veszélyeztetik az állományt. Érdekes, hogy méheink a vízvezetékből vett ivó vizet nem kedvelik az abban lévő fertőtlenítő anyag miatt. Ezért Sápon is ásott kutamból látom el a méh itatókat. Feleségemmel együtt egyébként a méheinkhez szeretettel közeledünk mindig, és nem a nyers, üzleti számításokkal, hogy mennyit gyűjtenek nekünk.

Méhtolvajok nyomában

– Mi mindig védőfelszerelésben nyúlunk hozzájuk, miután feleségem füstöt fújat a kinyitott kaptárokba, ugyanis attól félnek a méhecskék. Nem úgy, mint a méh tolvajok. Most hat éve a Sápon lévő méhészetünkből 42 kaptár méhet loptak el. Talán a több évtizedes polgárőr előéletemnek, gyakorlatomnak köszönhetően gyorsan körüljártam a portánkat és a szemben lévő temető bejáratnál találtam méhcsaládokra utaló nyomokat. A rendőrségtől kértem és kaptam gyors segítséget. A Sáppal szomszédos Bihartorda és Nagyrábé videokameráinak felvételein megtaláltuk a szállító járművet és rendszámát, közlekedési irányát. Ennek alapján pedig rövidesen a Békés megyei orgazda is meglett. Pár nap telt el csak a lopástól, de az orgazdánál már át voltak festve a milliót érő méhcsaládjaim kaptárjai…

– Péter Imre –