Fájdalmas mese

Fájdalmas mese
Valamikor a módszerváltás hajnalán, két héttel június negyedike előtt Géza kiplakátolta a fél várost:

„Emlékezzünk a trianoni szégyenteljes békére, emléktúra igaz magyaroknak a Trianon-palotához, indulás 3-án innen és innen, érdeklődni itt és itt!”

A szomszédos lépcsőházban lakott Sanyi, a tornatanár, aki figyelmes lett a hirdetésre és becsöngetett Gézához. – Géza, olvastam a kiírást és jelentkezni szeretnék a túrára!
Géza elcsodálkozott, hiszen Sanyit csak amolyan régi kommunistaként emlegette, nem értette, mit keresne ezen az utazáson. – Jó, Sanyi, gyere! – egyezett bele Géza, elvégre sosem késő a nemzeti ébredés.
– De ha nem baj, hoznám a gyereket is, Géza!
– Hozzad, Sanyi – bólinott és tűnődött el még jobban a házigazda. Az öreg Sanyi erre teljesen belelkesült: – Csak még a fiúnak kell kicsit rendbe kell szednie a bringáját, mert a középső agyban problémák vannak, széthullottak a golyók a sörétkosárból és időnként szalajt is!
Gézának erre elkerekedett a szeme. – A bringáját? Mi fenének kéne azt neki rendbeszedni? – kérdezte gyanakodva, mert itt valami nem stimmelt.
– Miért Gézu, nem triatlon?
Tamás Nándor