Factum Sport – NYKK

Hiányzókkal kezdtünk, majd Kenny megsérült

A mérkőzésen nem játszhatott Kaluha Csaba és Takács Dániel, akik még lábadoznak. Előbbi remélhetőleg legközelebb valóban teljesen harcra kész lesz – az a biztos –, utóbbin, reményeink szerint, kisebb betegség megy át, ami hamarosan elmúlik. Mondzinger Márk háta-deraka becsípődött, így ő sem volt bevethető.

Lesz viszont egy komoly hiányzója a Factumnak az elkövetkező hetekben.

Kenny Izzo a mérkőzésen nem egészen 4 percet tudott pályán tölteni, mivel egy szerencsétlen mozdulatsor végén kéztörést szenvedett (passz után vetődött, harcolt a labdáért, de a nagy tumultusban a kézfeje csúnyán megsérült).

Nem kell műteni, de…

Dr. Szarukán István csapatorvos gyors diagnózisa sajnos igaznak bizonyult, mert szerda este már helyre is tették a nem csak eltört, de kicsit elmozdult csontot, majd gipszet kapott Kenny, ami hetekig rajta kell legyen, majd kezdődhet a rehabilitáció – tudtuk meg a dokitól. Az amerikai játékos kézközépcsontja három helyen tört el, de arra is fény derült, hogy nem kell megműteni. Gyors és teljes gyógyulást neked, Kenny!

Maradjunk abban, túl lelkesek voltak

A meccsre érkező nyíregyházi szurkerek hamar felforrósították a hangulatot az Oláh Gábor utcában, majd idővel átmentek alpáriba. A közismert, focipályákról átvett huhogás (ha színes bőrű srácnál volt a labda) és némi debrecenieket becsmérlő hablatyolás uralta szókincs készletük jelentős részét a mérkőzés egyes szakaszaiban. Egyelőre közelítsük meg a dolgot a pozitív oldaláról (bármily hihetetlen, az efféle viselkedésben is lehet találni pozitívumot), mert a savanyú a szőlő effektus mondatta nyilván a vendégekkel azt, amit, a Factum ugyanis a kezdeti nyírségi acélos rohamokat túlélte, majd megfordította a meccset, aztán pedig szépen elverte ellenfelét. Azok tippeltek tehát jól előzetesen honlapunk játékában, akik arra voksoltak, hogy magabiztosan hozza a mérkőzést a Debrecen (21% gondolta így előzetesen).

Hármasokkal táncoltak

Kezdésként Justin Ingram bevágott egy hármast – örültünk. Utána a remek napot kifogó Mohácsi Máté, majd Pap Iván is duplázott odaát – ennek nem örültünk. A változatosság kedvéért aztán Borog Gábor is hármassal vette vissza a vezetést a Debrecennek, ám a következő bő két percben nem rólunk szólt a meccs.

A másik nyíregyházi Iván, ezúttal Miskovics jelezte, továbbra is a hazai mezőny egyik leghatékonyabb centere, de a vendégek csupaszív embere, Mohácsi is berámolt két kosarat, így máris 6-13-ra módosult az állás – ennek a legkevésbé sem örültünk.

Igen ám, de ha kettesből nem megy, jó lesz távolról is: Damian Saunders a meccs szempontjából nagyon fontos hármassal zárta le a Factum rossz szakaszát. Az új légiósunk ezzel magát is felspanolta, egyúttal riadót fújt, s a hazaiak innentől kezdve kifejezetten jó kosárlabdát játszottak végig a meccsen.

Utolértük, megelőztük

14-14-nél utolértük a vendégeket (Kovács Imre hármasával a változatosság kedvéért – az első negyedben 5 triplát szórtunk, de úgy is nézhetjük, hogy az első 14 pontunkból 12 távolról esett, ami minimum ritka teljesítmény). Szabó Miklós is beindult, az ő kosarával már vezettünk, s ez gyakorlatilag nem is változott a lefújásig (még a 11. percben vette vissza egy ponttal a vezetést az NyKK néhány másodpercre).

Saunders elhintett még egy hármast az első negyedben, aztán a korán, bátran bevetett Timkó Norbi is szépen centerezett, amire Papp Tamás tett rá még egy lapáttal, illetve zárásként újra irányítónk, Justin Ingram. Mohácsi 9 pontjával pompásan kosarazott a vendégeknél, de az irányító Stefan Feketét jól tartottuk, s pontjai nélkül egyértelműen nem olyan acélos a Nyíregyháza. Miskovics azért 7 ponttal szintén jó volt, de ezzel együtt is vezettünk öttel.

Második negyed – Változatlan Factum rohamok

A második szakaszban László Róbert hármassal nyitott, és Mohácsi visszavette a vezetést a látogatóknak (lásd fentebb is). Ám utoljára történt mindez. Ingram és Szabó egészen kiváló negyedet produkált ugyanis a Factumnál. Előbbi két hármassal tarkított 10 pontot szórt ebben a tíz percben, utóbbi pedig 8-ig jutott. Ja, és ne feledjük, hogy Raúl Jiménez vezetőedző másik bátor húzása az volt, hogy a korábban a felnőtt keretbe sem betett Stretea Mátét nem csupán azért küldte pályára, hogy valamelyik kulcsember pihenjen egy percet, hanem feladatot adott neki. Ő pedig szépen, okosan megoldotta azt (ez egyébként jellemző volt az egész Factumra ezen az estén). Máté kétszer is büntetőket harcolt ki, és négyből négyet értékesített is, a vendégeket kísérő lelátónép általános bosszúságára: „Ki a franc ez a gyerek?” – szedett össze a tudósító némi hangmorzsát a tribünről leszűrődve.

Az ellenfélnél közben voltak próbálkozások a zárkózásra, de hiába dobtak egészen jól ők is (a félidőben mi 51, az NyKK 54%-al dobott mezőnyből, ami nagyon jó mutató), a Factum szokásától eltérően húsz perc alatt már 51 pontnál járt, s csak 41-et kapott, tehát mind elöl, mind hátul fejlődött korábbi önmagához képest.

A nagyszünetben pár szót tudtunk váltani az addigra régen átöltözött, és rondán kinéző jobb kézzel a pálya mellett császkáló Kenny Izzoval, aki mondta, a lehetőségekhez képest jól van, de csúnyán bedagadt, helyenként pirosas lila kézfeje mutatta, hogy komoly a sérülése.

Fontos volt, hogy ezt a negyedet is hoztuk

Talán gyógyír volt neki is, ami ezután történ a mérkőzésen. A mindig lelkes Izzohoz hasonlóan küzdöttek a debreceni srácok, a Nyíregyháza pedig elég gyenge meccset futott. Sitku Ernő mondjuk minden, de tényleg minden rutinját bevetette, a negyed végén két egymás utáni hármast is bevágott, ha már a többieknek nem ment (Mohácsin kívül), a faultokat is adták neki (mármint a javára), ahogy szokás, ha kellett, ha nem, de ez most kevés volt. Djordje Djogo két nagyon szép hármast dobott két negyed alatt, ám nem sok mindent tett hozzá a mérkőzéshez ezúttal, holott egy igen jó játékosról van szó, ezt már mi magunk is tapasztalhattuk, nem is egyszer. Fekete sem fickándozott irányítóban annyit, mint szinte minden más eddigi meccsén, Miskovics pedig kezdett eltűnni.

A debreceni Ingramet hol Fekete, hol a fiatal tehetség, csereként bevetett Polyák László kísérte labdafelhozatalában, ám ezt szó szerint kell érteni. Mást ugyanis nem nagyon tudtak tenni vele, mint kísérgetni. Egy idő után nem is próbálták annyira zaklatni, mint talán lehetett volna, mert nem volt értelme. Justin az első félidőben már 17 pontot szórt, de a másodikra is tartogatott éppen egy tucatnyit, sőt, most pihenőre is futotta, mert csak jó 33 percig tartotta őt pályán edzője.

A Factum egyébként végleg akkor nyerte meg – szerintünk – a meccset, amikor a szívósan küzdve 67-62-re feljövő NyKK ellen mégis meg tudta nyerni (ha csak egy ponttal, akkor is) a harmadik negyedet, holott sokáig úgy nézett ki, hogy ebben a szakaszban szépen faraghat hátrányából a látogató. Boros azonban négy, Papp pedig két ponttal tett róla az utolsó percben, hogy megmaradjon a közte 10 (sőt, ekkor már 11).

Erről a kettősről azért azt meg kell említeni, hogy mindketten nagyot védekeztek. Boros emellett 10 ponttal segítette csapatát, de Papp is 8-ig jutott, ám ennél is többet ért talán az, hogy szerzett 4 labdát, nagyon jó ütemben ugorva lekapott 6 lepattanót és adott 6 gólpasszt is (kifejezetten intelligensen kosarazott Tomi, akárcsak Gáb).

Innen már nem állt fel az NYKK

Ingram a negyedik menetben aztán végleg elsüllyesztette a Nyíregyházát. Egymás után dobott 6 pontot, miközben csak egy szép Fekete-dupla volt amonnan a válasz. Bár elvileg lehetett volna fordítani 79-64-ről, de nem érződött a vendégeken, hogy erre készen állnak.

Főleg, hogy Szabó Miki megirigyelhette Justin pontjait, mert nagyon okosan nyomogatta beljebb emberét, s szerzett sorban centerkosarakat (ő is 6 pontra hitelesítette magát egyhuzamban). Aztán Saunders mutatta meg, megy neki a büntetőzés is, Ingram szórt még pár pontot, aztán Raúl leültette pihenni. Boros Gáb még elsüllyesztett egy hármast, de az utolsó két percet már nem pörögte talán annyira a Factum, mint a korábbiakat, s 91-70 után valamelyest beljebb került az NyKK.

Kezeljük helyén a sikert, de azért örüljünk és szurkoljunk legközelebb is

Nem kell túlértékelni ezt a meccset, de Kaluha és Takács nélkül álltunk fel. Izzo kiszállt percek alatt a játékból. Mondzingernek a dereka állt be a meccs előtt, így ő az U23-asoknál sem tudott játszani. Tóth Gabesz most nem dobta meg a maga tripláit (mondjuk összesen 5 perc jutott neki ezúttal), mégis majdnem 100-ig jutottunk, s ami még fontosabb, 80 alatt tartottunk végre egy ellenfelet.

Hogy is mondta előzetesen Raúl Jiménez vezetőedző? – „A szívünket fogjuk kitenni a pályára, és jó kosárlabdát akarunk bemutatni, s szeretnénk, ha ezt a szurkolóink is látnák!”

Nos, szívvel, tudással, ügyességgel rukkoltunk elő, s hála az égnek elég sokan is látták mindezt. Meséljétek el másoknak is! Legközelebb 17-én megyünk Pécsre, ahol egy nagyon nehéz meccs következik (idegenben mindegyik az nekünk), ám 21-én fogadjuk a ZTE-t. Gyertek el akkor is, még többen!

Hozta a rangadót a Factum