Minderről Pósán László országgyűlési képviselő beszélt nemzeti ünnepünkön, természetesen „1848–1849-es mázzal leöntve”. Tetszett vagy sem, szerintem tök mindegy! Ez politikai beállítottság kérdése. Az azonban már nekem nem mindegy, hogy a Kossuth téri ünnepségen éppen úgy ott volt a város vezetése, az orosz főkonzul, a pártok emberei a legjobboldalibbtól a legbaloldalibbig, no meg a civilek, az intézmények és persze a hatóságok képviselői is. Találtak valami közöset 1848–1849 szellemiségében, ami odavitte őket, és egymás után elhelyezték koszorúikat a szoborkompozíció talapzatán. Mindeközben Budapesten ahány párt, politikai és civil irányzat, annyifelé ünnepelt, sőt, igyekeztek egymás örömét ezzel azzal megzavarni. A lecke tehát adott, csak nem tudom, az eljut-e egyáltalán a fővárosba. Pedig jó volna…
A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .