Ettem e kenyeret

Persze, hogy benne voltam! Nem volt másról szó, mint néhány hónapig naponta 25 deka kenyeret megenni tetszőleges módon, pirítva, vajjal, margarinnal, lekvárral vagy csak úgy magában, és kéthetente orvosi vizsgálat. Kovács Zsolt írása.

Persze a futár minden nap fehérkenyeret hozott, amit nem nagyon szerettem, én inkább magvasra és barnára esküszöm; de mindent a tudományért, a haladásért, mert hátha majd egyszer valakinek jó lesz az, amit most rajtam is tesztelnek. Eredménye akkor nálam? Vérnyomásom, vérképem tartósan rendben no meg plusz hat kiló – mert azért napi negyed kiló kenyér, az már mennyiség… Beérett tehát a „kísérleti kenyérfa gyümölcse”, most már boltokban is kapni azt, aminek én is vagy kísérleti-, vagy kontrollcsoportbeli tagja voltam. Melyik, most sem tudom, lényegtelen is. Az viszont fontos, hogy hódító útjára indult az élelmiszereknek egy új generációja, amelynek lényege, hogy egészséget, vitalitást nyerhetünk a bennük lévő adalékok által. És, hogy mindez mennyire lesz jó nekünk? Az egyénen múlik, veszi és eszi, vagy csak legyint rá. Annyi azonban bizonyos, hogy csak ettől várni az egészséget, a jó erőnlétet, kevés. De kiegészítőnek tökéletes lehet.

Kovács Zsolt








hirdetés