Esztárból Franciaországba, kiállításon

Esztárból Franciaországba, kiállításon
© Fotó: Nagyné Kelemen Mónika
Esztár – Horváth Sándorné, Olga néni nagyon sok kézimunkával dicsekedhet, azokat saját kezűleg készítette.

A szoba, amelyikben tartja a hímzett párnákat, terítőket, asztalközepek, és más hímzett dolgokat, zsúfolásig telve. A falon térkép, amelyen a Kárpát-medence tájegységeinek hímzései láthatók. Az ügyeskezű asszony elmesélte, hogy gyerekkorában, általános iskolában tanulta meg a hímzést, akkoriban volt rá lehetőség, Bujdosó Sándorné tanította, aki a népművészet mestere címmel is rendelkezik. Ő biztatta a hímzés tanulásának elmélyítésére, mert látta a kézügyességét, a benne rejlő tehetséget.

A hímzőkör vezetője

A Széchenyi utcai lakásának szobájában látható munkák 30 év kemény munkái, gyümölcsei. Később tovább képezte magát, maga is pedagógus, igaz, más irányvonalon (matematika szakon) tevékenykedett. Aktív dolgozó korában is sokat varrt, ezt nyugdíjas éveiben is folytatja. Hat éve, 2012 óta, amióta nyugdíjas, a helyi Bazsarózsa hímzőkör vezetője. A tagokkal összejárnak hetente a művelődési házba, ahol együtt varrnak. Élete során sok helyen megfordult, sok tájegység hímzésével ismerkedett meg, és sajátította el. Így a furtai-, derecskei bundaminta-, komádi-, „subrika” (szálhúzás), rábaközi-, székelyudvarhelyi-, matyó- és ómatyó-, az aradi-, palóc-, sárközi-, drávaközi-, keresztszemes beregi-, erdélyi-, torockói hímzés – hogy néhányat említsen a sok közül.

Vizsgával zárult tanfolyamra is járt.

A szobában számos hímzés

Az egyik falon egy vászon térkép látható, melyet egy pocsaji, szintén hímző asszonynál látott, aki javasolta neki, hogy a varrott munkákat tegye egy térképre. Azóta már rengeteg van, mikor egy-egy új tájegység motívumvilágát tanulja, azokat beszegés után felrakja ide, a hely megnevezésével. Számukat tekintve jelenleg 26 párnája, közel száz hímzés, terítő, futó alkotja a hímzésgyűjteményét.

A tájegységeket – Olgi néni elmondása szerint – a minta, a színek használata különbözteti meg egymástól. Sűrűbb-, ritkább mintás, rózsás, több helyen egyszínű a cérna, amivel varr, van, ahol csak kék, van, ahol csak piros, barna, zöld, és olyan is, ahol színes a hímzés. Saját tervezése is van. Nemrégiben határon túli területek hímzéseiből lehetett pályázni. Neki, mint szakkörvezetőnek kellett megtervezni a hímzést. Ugyanazt már nem lehet levarrni, mert az már nem az ő ötlete, csak a mintagyűjtemény anyagait használni, azokat új motívumvilággá összeállítani. Dolgoztak rajta a hímzőkör tagjaival, főként ő, aki megtervezte. Franciaországba került ez a munkájuk, mellyel ugyan nem nyertek, de szerepelt egy kiállításon, ám ez is nagy öröm és büszkeség volt számára. Az esztári hímzőkörnek ez volt az első pályázati próbálkozása.

Folyamatos a továbbképzés

Arra a kérdésre, hogy eredetiek-e a munkái, azt válaszolta, hogy a mesterektől tanultak. Jár továbbképzésekre, évente, kétévente járt tanfolyamra. Ott tanult néprajzot, hímzést, melyik területen milyen anyagra varrtak. Az erdélyiek főleg vászonra, a kapuváriak inkább gyolcsra, a keresztszemest ritkább szövésű anyagra varrják. Volt, hogy az iskolából, a technika tanároknak is szerveztek továbbképzést, ott is részt vett. Hosszúpályi és Debrecen között, az Alkotóházban táborokat szerveztek, ahol tanulták egy-egy tájegység hímzéseit. Szakkörvezetőknek most is vannak továbbképzések Debrecenben, havonta, oda is eljár. Kétévenként Békéscsabán pedig textiles konferenciát tartanak, ahová szintén el szokott menni. Rendezvények kísérőprogramjaként sokszor kérik fel helyben is és a környező településeken kiállításra is.

Horváthné nagy örömmel, szeretettel végzi effajta szenvedélyét ma is, élteti az újabb és újabb minták tervezése. Szeretné, hogy a gyűjtemény egy darabban legyen, és reméli, hogy az unokái, családja továbbviszi munkáját, megőrzik gyűjteményét.

– Nagyné Kelemen Mónika –