A nőknek

Azért nem könnyű a nőknek.

A munka mellett ott van a mosás, a takarítás, a vasalás, a gyerek üvölt, a férj meg a kocsmában okoskodik, ahelyett, hogy hazafelé igyekezne. Telnek a szürke hétköznapok, felszaladnak a kilók, átszakad az idegesség gátja, rosszkedv van, meg ólmos fáradtság.
Örökké csak a lemondás, a férfiaknak bezzeg mindent szabad, pedig szex helyett horkolás van, anyagi biztonság helyett tartozáshegyek, cinkos viccelődés helyett bunkó beszólások.
Nincs idő szépnek lenni, nincs alkalom megszépülni, nincs önbecsülés sem: mint aki soha nem kap semmit.

Azért könnyű a nőknek. Szeretik őket, megvadulnak értük, egyetlen tekintettel ráncba szedik a körülöttük lévő világot, egy mosollyal elintézik azt, amit egy férfi még ököllel sem tud.
A hölgyek sokszor egyetlen nap alatt kapnak annyi bókot, mint az urak egész életükben, az ajtók egyetlen érintésre kinyílnak, és még játszani is lehet: egy nőnek nem kell odaadnia mindent, hogy mindent megkaphasson.
És persze ott van a gyermeki ragaszkodás: egy baba soha nem néz úgy az apjára, mint az anyjára, az más szféra, az nem pusztán szeretettel teli viszony, az gyönyörű egység.

Így van ez, hölgyeim: fekete és fehér, jing és jang, az érem két oldala.
Ma nőnap van, ünnep, színes virágok, meg minden, de ezután megint nem ez lesz a műsor, jön a fekete-fehér verzió.

Ám higgyék el, mi, férfiak azért odavagyunk Önökért, tele vagyunk tisztelettel és szeretettel: ha mégsem így éreznék, az a mi hibánk, amelyért meg fogunk bűnhődni.

E-mail: [email protected]