"Esküvő az évfordulón…"

"Esküvő az évfordulón…"

Kedves Társkeresők, Kedves Randizzon Párkereső!
 
Amikor kijelentkeztem az Randizzon párkeresőből ,  nem szerettem volna azonnal megírni a saját sikertörténetemet, mert akkor még nagyon új, nagyon friss volt a dolog. Most már bátran és büszkén mesélem el kettőnk történetét!
 
Úgy másfél évvel ezelőtt regisztráltam magam a Randizzon Párkereső  oldalon. Bevallom őszintén, volt pár borzalmas randim, és már éppen megfogalmazódott bennem, hogy törlöm magam a rendszerből.
 
Kíváncsiságból azért még elolvastam a friss leveleimet, amelyek közül az egyik különösen megfogott. Igaz, semmi extra nem volt benne, szinte csak két sorból állt az egész, de mégis…
 
Az adatlapját nézve csalódottan állapítottam meg, hogy nincs róla kép. Ugyanolyan röviden és tömören írtam neki, és hozzátettem, hogy egy képet igazán csatolhatna magáról. Jött is a válasz a képpel együtt, és ment is a válasz, vissza hozzá.
 
A levelek egyre hosszabbodtak, a levélváltások egyre sűrűsödtek. Végül, jó pár levél után felajánlotta, hogy találkozzunk, de én éppen akkor utaztam el tíz napra – megígértem, amint hazaérek, jelenkezek.
 
Pihenés alatt minden nap megnéztem a leveleimet, de nem kaptam-e tőle levelet, ő pedig (mint később kiderült) azt hitte, hogy soha többé nem hall felőlem, mert leráztam. Hazaérve egyből írtam neki és örömmel állapítottam meg, hogy nem sokat kellett várni a válaszra. A kommunikáció gyorsítása érdekében telefonszámot cseréltünk és végre élőben is beszélhettünk.
 
Az első randi előtti este már másfél órás telefonbeszélgetésen voltunk túl. Majd eljött az első találka ideje. Nem volt olyan filmes-romantikus „mindig rád vártam” jelenet, nem volt szerelem első látásra, de nem akartunk elfutni egymás elől, és ez már biztató volt.
 
Ahogy telt az idő egyre felszabadultabban tudtunk személyesen is beszélgetni egymással. Szerencsére a kosárlabda szeretete nagyon sokat számított. Az első randi 7 órán keresztül tartott. Kimondva borzalmasan sok, de mi nem vettük észre. Búcsúzóul megcsókoltam.
 
A másnapi randin ő jött velem az edzésre, harmadnap pedig én mentem vele az edzésre. Órákon keresztül tudtunk beszélgetni, nevetgélni és mindig szomorúan állapítottuk meg, hogy megint el kell köszönni…
 
Egy napnál tovább soha nem voltunk távol egymástól, de a napi telefonbeszélgetések ekkor sem maradhattak el. Három héttel később már egymást ingyen hívható telefonon voltunk, mert beláttuk, hogy olcsóbban megússzuk így, bárhogy alakul is a kapcsolatunk. Egyre több időt töltött nálam, majd szinte teljesen hozzám költözött.
 
Az első hetekben rengeteget viccelődtünk: jövőről, esküvőről, családról… Aztán ahogy alakult az életünk, kezdett minden valóságot ölteni. A közös hétvégi programok, a közös nyaralás, a közös élet… Az első találkozásunk egy éves évfordulóján pedig összeházasodtunk.
 
Nagyon boldogak vagyunk és várjuk az egyéves házassági évfordulónkat, hátha pont akkor száll majd fölöttünk a gólya is…
 
Azt, hogy a szimpátiából mikor lett szeretet és szerelem, ma sem tudom megmondani, valahol az elején. A kölcsönös szeretet és szerelem pedig az idő múlásával csak mélyült és mélyült. Még ma is… Soha nem hittünk benne, mindketten csak mosolyogtunk a sikersztorikon és most mégis én írtam a következőt…
 
Mi bátran vállaljuk: létezik interneten kezdődő szerelem!
 
Mindent köszönünk!
 
Tisztelettel: Krisztina
 
Krisztinának már sikerült, találja meg párját Ön is a RandizzOn Párkereső portálunkon , Észak-kelet Magyarország legnagyobb párkereső portálján! Ne feledje, www.randizzon.hu a komoly kapcsolatok születnek!







hirdetés