És ott ül estig…

És ott ül estig…
© Fotó: GettyImages
Tudják-e, hogy mi a különbség az amerikai és a magyar nyugdíjas között? Nos, az amerikai nyugdíjas reggel felkel, a bárszekrényből magához vesz egy üveg whisky-t, kényelmesen leballag vele a kedvenc klubjába, és ott ül estig. Ezzel szemben a magyar nyugdíjas felriad hajnalban, fog egy műanyag poharat, belevizel, majd elvonszolja magát az sztk-ba és ott ül estig… Petneházi Attila írása.

Mielőtt a nyugdíjas Napló-olvasók (akik szerencsére nincsenek kevesen) e sorok olvastán dühödt ökölrázás közepette a szerkesztőség főbejáratánál követelnék a zsurnaliszta fejét, teszem hozzá, hogy jólét dolgában az „amcsikkal” szemben a derék magyar dolgozók már aktív korukban fényévnyi hátrányba kerülnek, és ahogy látom, reményünk sincs arra, hogy ez a helyzet megváltozzék.

A Világgazdasági Fórum adatai szerint míg az amerikai átlagember egy óra alatt 100 forintnyi GDP-t „lapátol össze”, addig magyar kollégája csupán 44 forintnyit. És nem azért, mintha mi annyival képzetlenebbek, motiválatlanabbak, szerencsétlenebbek, ne adj Isten hülyébbek lennénk, mint azok ott a tengeren túl. Hanem egyszerűen azért, mert olyan alacsony hatékonysággal szerveződik a magyar társadalom, hogy az egyéni teljesítmények nem tudnak közösségi teljesítménnyé összeadódni. Ezért övék a whisky, nekünk pedig marad a műanyag pohár…

Petneházi Attila








hirdetés