Érzéki csalódás

Az érzéki csalódás ugyebár az, ha valami nem az, aminek látszik. Hát így vagyok én mostanában gyakran és sok mindennel. Gyakran azt érzem, mintha nem abban az országban élnék, mint amiről híreket, adatokat hallok és amiben élek. Réti János írása.

Mert értesüléseink szerint szünet nélkül gyarapodunk, bővülünk, fejlődünk, ugyanakkor meg mindenfelé kedvetlenség, letargia, depresszió, megoldatlan problémák sokasága, olyan hangulattalanság, olyan egykedvűség ül meg mindent. A statisztikai hivatal, csak növekvő számokat közöl, amik szerint úgy be vagyunk indulva, hogy az egész Nyugat csak kapkodja a fejét. A minap például megtudtuk, hogy 145 ezerrel dolgozik most több ember, mint tavaly ilyenkor. Jó, higgyük el, csak azt nem tudom, hol vettek fel ezt a 145 ezer embert? Milyen felvételi irodában álltak sorban és mennyi idő alatt ment végbe ez az egész? Üzemcsarnokok épülnek, technológiák törnek be kis hazánkba, de én még dolgozó üzemet nem láttam, csak összeszerelők járnak-kelnek a csarnokokban egy-egy alkatrésszel a kezükben. Az is csak néhány, mert túl nagy tumultus azért nincsen a munka frontján. Viszont sportolunk inunk szakadásáig, mert jön Rio! Már számoljuk a napokat. Én előre félek ettől a 100 naptól, mert, ahogy mondani szokták: a csapból is az olimpia fog folyni!. Ugyanakkor, ha úgy igazán szétnéznek a kamerák, akkor leginkább Victor Hugó regénycíme juthat eszünkbe: a Nyomorultak. De! Ha Varga Mihály lehetnék, szakasztott így csinálnám: sehol semmi probléma, minden oké, vagy még annál is okébb. Nekem 2001-ben alkalmam volt személyesen is találkoznom vele. Megnyugtatok mindenkit: valóban olyan kellemes, finom ember, mint amilyennek látszik. És jól teszi a dolgát! Hogy körülötte miből mennyi az igazság, az már más kérdés. De az ügybe vetett hite töretlen! Csak nehogy egyszer ő is érzéki csalódás áldozata legyen! Hogy a dolgok azért nem egészen úgy mennek, ahogy ő eltervezte, vagy ahogy hinni szeretné.

– Réti János –

Címkék: ,







hirdetés