„Értékállót akartam alkotni”

Akt.:
Vida Lajos
Vida Lajos - © Fotó: Derencsényi István
Hajdúszoboszló – Megjelent Vida Lajos második történelmi regénye, A bosszú napja, kedd címen.

A könyv cselekménye 1514 júniusában a Dózsa-féle parasztfelkelés idejéből egy Pocsajon zajlott történelmi eseményt jelenít meg. Az íróval új kötetéről, és életéről beszélgettünk hajdúszoboszlói otthonában.

– Életem – mondta – Hajdúszoboszlón teljesedett ki, itt váltak valóra Pocsajról hozott ifjúkori álmaim. Utóbbi a szülőfalum, nem illendőségből, hanem teljes szívemből jobban szeretem, minden helynél a világon. Nemcsak anyám és apám sírját őrzi a bihari táj, hanem magyarságom, szellemi és lelki gyökereimet is. Tudtam, hogy adósa vagyok a falumnak, ezért alkottam meg első írásos említésének 725. évfordulójára a regényem. A téma adódott abból is, hogy a közelmúltban emlékeztünk a Dózsa-féle parasztháború ötszáz éves évfordulójára.

Valóságra alapozott

A könyvről szólva kiemelte, hogy a történelmi valóságból a képzelet, a fikció segítségével alkothatott regényt, formálhatott meg szereplőket, mint Csalánosi Jakab vagy Kurta Tógyer alakja; e nevek is Pocsajt idézik. Az Ákos nemzetség tagjai – akiket idéz – valóságos történelmi személyek. A helyszín, a szereplők, a történelmi valóság teszi hitelessé a regényt. A 24 epizódra osztott cselekmény bepillantást nyújt az emberek akkori életébe, segít megismerni a kort, a szokásokat, lehetőséget ad a táj bemutatására.

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

Az író elmondtam, miért lett a mű címe A bosszú napja, kedd, nem pedig valami, a tartalomra azonnal asszociáló, egyszerűbb. „Nem érdekessé kívántam tenni a címet – válaszolta a szerző. A parasztháború a nép bosszúja a több évszázados elnyomásért, megaláztatásokért; ezért ölik meg a történelmi Ákos nemzetség pocsaji ágának utolsó férfi leszármazottját, Pocsaji Lászlót. A falu lakosainak lemészárlása, a falu felégetése ugyancsak bosszú.

Mint megtudtuk, a Pocsaj Nagyközség Önkormányzata vállalta a regény kiadásának teljes költséget. A mű borítóját az író egy jó barátja, Gonda Zoltán festőművész készítette.

Az élete részéve vált az írás

Ifjú korától kezdve érdekelte a szépirodalom, tizenévesen verseket is írt, a húszéves kora utáni időkből több regénykísérlete maradt. Ma már nehéz eldönteni, hogy az életkörülményei nem kedveztek, vagy a szorgalma, tehetsége volt kevés az írósághoz. Így aztán az alkotásnak csak vágya és az örökös kielégítetlenség maradt. A kilencvenes években az irodalomkritika és az irodalomtörténet felé orientálódott. Úgy tűnt, hogy a szépirodalom, az írás végképp kiesik az életéből. A fordulatot a 2014-ben megjelent regénye hozta el. Az utóbbi években újra ír novellákat, kisebb terjedelmű prózai munkákat.

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

Megkérdeztük azt is, hogy miért csak történelmi regényeket készít, hiszen az több kutatást, esetleg évekre is kiterjedő adatgyűjtést kíván. „Írhatnék a szerelemről, vagy fantasztikus űrbeli történeteket, esetleg önéletrajzi regényt. De egyik-másik dologból kinőttem, az életemről készül egy novellás kötet, más témák nem érdekelnek. Egyébként rég lekéstem – talán több évtizeddel is arról, hogy népszerű író legyek –, ez már elmúlt az ifjúságommal együtt. Mégis úgy érzem, hogy boldog, alkotó öregséget kaptam a sorstól szerető és értő családdal, sok jó baráttal. Azt gondolom, hogy a történelemről írni, nem konzervatív dolog, soha sem volt az. Mai életünkben is benne van a történelem, a legtávolabbi eseménybe is behelyezhető a ma bármely problémája vagy jelensége. Sőt automatikusan bennünk él a múlt, ugyanis amikor a mögöttünk lévőről beszélünk, akkor mai tudásunkkal, szellemiségünkkel tesszük.

Egy másik dolog, ami engem taszít, hogy a mai életünk, de talán az egész világ is átpolitizálttá vált. A politika saját szolgájává tette a művészetet, különösen az irodalmat. Táborokat alakított ki, falakat emelt az emberek közé. Én nem vagyok táborlakó, én nem akarok harcolni az ember szép álmainak kárára.”

HBN-BR


Vida Lajos

  • 1941-ben született Pocsajon
  • 2003-ban vonult nyugdíjba, mint a Szép Ernő Középiskolai Kollégium igazgatója. Korábban a Kovács Máté Városi Művelődési Központ és könyvtár jogelőd intézményének volt az igazgatója. Emellett irodalomtörténészként, helytörténészként tevékenykedett.
  • A 90-es években kezdett cikkeket írni fiatal írók könyveiről és munkásságáról. Számos folyóiratban jelent meg munkája, többek között az Erdélyi Tükörben, az Új Írásban, a Bárkában, vagy a Confessióban. Külföldi újságokban is közölték néhány írását.
  • 2005 és 2011 között felelős szerkesztője volt a Szókimondónak, Hajdúszoboszló kulturális folyóiratának.
  • 2007-ben jelent meg a Debreceni Csokonai Kiadónál Szép Ernőről írt monográfiája, egy évvel később a Noran Kiadónál Szép Ernő eddig ismeretlen kisregénye, a Natália, az ő szerkesztésében, jegyzeteivel, előszavával.
  • 2012-ben adott ki egy hajdúszoboszlói, helytörténeti cikkgyűjteményt Szilfákalja utca címen.
  • Az első történelmi regénye a Palló a Köselyen címet viseli. Novellái, regényrészletei olvashatók saját weblapján.








hirdetés