született túlélő

2020.01.19. 15:30

Szabó Károly még egy mély kútból is visszatért

Sokszor volt éber az őrangyala.

Fotó: Kiss Andrea

Vannak emberek, akik átélnek olyan helyzeteket, amikor veszélyben van az életük. Akinek sikerül ép bőrrel megúsznia, az általában hálát ad Istennek, az őrangyalának, a jó sorsnak, vagy a szerencsének. Ki-ki meggyőződése és hite szerint. Egy biztos, az ilyen eseteket senki nem felejti el, bármeddig él is. A csökmői Szabó Károly márciusban lesz 89 éves, és mint mondja, ötször volt életveszélyben. Egyszer gyerekkorában az eperfáról esett le, kétszer ifjan motorbalesete volt, majd idősebb korában elütötték, de a legemlékezetesebb, amikor egy kút mélyére zuhant.

Mintha föld nyelte volna el

Szabó Károly élete nagy részét Budapesten töltötte, csak időskorára tért vissza a szülőfalujába. Sok balesetet, nehéz élethelyzetet átélt hosszú élete során, de van egy mindenekfölött álló esete, ami 1961-ben történt. Az akkor 30 éves fiatalember egy gyárban dolgozott, mellette méhészkedett. Éppen Csömörön voltak a méhei az akáctermelés idején, amikor egy munkatársa révén lehetőséget kapott, hogy elvigye a kis szorgosokat a Börzsönybe. Az említett kolléga édesapjának volt ott egy nyaralója. Egy barátját kérte meg, hogy munka után, este 9 óra tájban segítsen neki elszállítani a méheket Csömörről Börzsönyligetre. Éjféltájban érkeztek meg a hegyen lévő nyaralóba, telehold idején. Az ismeretlen telken csak a közvilágítás, a holdvilág és egy öngyújtó szolgáltatta a világosságot. A két fiatalember nézelődni kezdett, hátha találnak valamit, amit alátehetnek a kaptárnak, amikor történetünk hőse egyszer csak eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Mint utólag kiderült, valóban ez történt, mivel 22 méter mélységbe zuhant akkor. Senki sem szólt ugyanis nekik, hogy a nyaraló udvarán van egy használaton kívüli, befedetlen, káva nélküli kút.

A lélekjelenléte segítette ki

A 88 éves Szabó Károly sok mindent megélt, és még a kút mélyéről is visszatért
Fotó: Kiss Andrea

Szabó Károlyra mindig is jellemző volt, hogy a lélekjelenlétét olyan esetekben is sikerült megőriznie, amikor a legtöbben pánikba esnének. Ekkor is hamar felmérte a helyzetét. Nagy előnye volt, hogy gyerekkorában apró termete miatt mindig őt küldték le az ásott kútjukba, amikor beleszakadt a vödör. Tudta tehát, hogy milyen egy kút belseje. Szerencséjére pár méternyi víz is volt a mélyben, s mivel úszni tudott, feljött a felszínre. Hegyvidék lévén, kövekből volt kirakva a kút oldala, amit a két kezét széttárva tapogatott ki. A cipőjét ledobta, mert mezítláb könnyebben tudott kapaszkodni a köveken. A hátát megvetette, és gondolkodni kezdett. Közben a barátja kétségbe esetten kereste. Amikor meghallotta lentről a hangot, azt sem tudta, mitévő legyen. De a kútból jött az utasítás. Szabó Károly ugyanis emlékezett, hogy látott ott egy faoszlopot a közelben. Kérte hát a társát, hogy azt nyújtsa le neki, mivel ő már addigra felaraszolt, ameddig csak tudott. Első sokkjából feleszmélve, azt is észrevette, hogy az öngyújtó mindvégig a kezében maradt, és hihetetlen módon még működött is. Mondta a barátjának, hogy óvatosan tartsa a rudat, nehogy ő is beleessen. A kút fenn tölcsérhez hasonlított, így meg tudta vetni magát a segítségnyújtó is. Nagy nehezen, hosszas küszködés után, hajnalban ért a felszínre a szerencsétlenül járt férfi, cipő és sapka nélkül, mert azok lenn maradtak a kútban. Ám, ami a legfontosabb, sértetlenül. Mindössze a két kisujját ütötte meg. Ezek után a barátok reggelre még dolgozni is bementek a gyárba, ahol a többiek mit sem sejtettek arról, milyen stresszes órák állnak a hátuk mögött.

Karcsi bácsi elmondta, hogy az öngyújtót megtartotta kabalának. Amikor pedig később elvitte oda a családját, hogy megmutassa honnan menekült meg, a felesége rosszul lett. A nyaraló tulajdonosát, egy kispesti plébánost, nagyon bántotta a lelkiismeret, hogy nem figyelmeztette a látogatókat a veszélyes kútra. Ő valószínűleg a jó Istennek adott hálát, hogy nem halállal vagy súlyos sérüléssel végződött ez a sztori. Mások, akik hallottak róla, azt mondták, Szabó Károlynak nagyon éber az őrangyala. Ezt később is többször megtapasztalta. S bár sok-sok mesélni valója gyűlt össze a közel kilencven éven keresztül, ő mégis ezt a kutas históriát tartja a legjelentősebbnek, hiszen ezt a legtöbb ember nem élte volna túl.

Kiss Andrea

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában