Erdőirtók nyomában

Erdőirtók nyomában
A rendőr megállítja a betörőt, és azt kérdi tőle: mit cipel abban a zsákban? Mire az: csak néhány régi edényt. Na, hadd lám’ azokat az edényeket – erősködik tovább a közeg, mire az emberünk zavartan: csörömp-csörömp…

Valahogy így képzelem én el azt a szituációt, amikor az erdő  mélyén a fatolvajt rajtakapják, mire ő kétségbeesésében mindenféle „hasbaakasztó” szöveggel próbálja kivágni magát. Azt mondja például a púposan megrakott pótkocsis traktornyi fára, hogy az a kiskonyha sparheltjébe lesz télire, vagy éppen azt állítja a kétkerekű kordéba zsúfolt mázsányi ágról, hogy ő csak nyársnak valót keresett az esti szalonnasütéshez.

Gyenge törvények

Belátom, hogy az erdőkben milliós károkat okozó profi bűnbandák tettét és a hideg szobában vacogó gyerekeinek rőzsét gyűjtő családapa cselekedetét nem lehet egy mércével mérni, mégis azt mondom, hogy az elkövetők alá (legyenek bár profik vagy amatőrök) éppen a gyenge törvények adják a lovat. Hiszen az mégiscsak abszurd, hogy a milliós kárt szenvedett erdőtulajdonosok feljelentését addig be sem fogadja a rendőrség(állítólag megtörtént az eset), amíg azok ki nem váltják jó pénzért a tulajdoni lapot, igazolván, hogy valóban ők a meglopott tulajdonosok…

Címkék: , , ,







hirdetés