Erdélyi kalandozások várban, sóbányában, Mátyás házában

Sáránd, Tépe, Kolozsvár – „Csapadékos, hideg nap volt, de amikor a buszból kiszálltunk, mindig elállt az eső.”

Az alábbi útibeszámolót Dézsi Andrástól, a sárándi hetedik osztály osztályfőnökétől kaptuk, aki írásában betekintést enged csoportja, illetve a tépei hetedikesek közös kirándulásába. Mint írja, még júniusban indultak Erdély felfedezésére 41 tanulóval és 4 kísérővel. Az alábbiakban Dézsi András beszámolóját olvashatják.

„Szó bennszakad”

„Az első nap korán indultunk, mert 600 kilométer utazás várt ránk. Először Nagyszalontán, Arany János emlékmúzeumát látogattuk meg. Felelevenítettük a Toldi című művet, majd Sepsi Vanda tanulónk, kiselőadás formájában felolvasta a “Walesi bárdokat”, az élménytől szó bennszakdt, hang fennakadt. Onnan Arad irányába indutunk tovább, „a felhőben, mely ott simul, talán Batthyány árnya van, s lenéz, magyar! Reád. S mutatván ezt a rém helyet, azt súgja halkan: ne feledd októbernek hatodikát!”

Az emlékezés virágai

Mi is emlékezni érkeztünk, majd koszorút helyeztünk el az aradi tizenhárom vértanú emlékoszlopánál. Majd Déva felé vettük az irányt, s megérkezésünk után a várba felvonóval jutottunk fel, ahol csodálatos panoráma fogadott minket. Csapadékos, hideg nap volt, de amikor a buszból kiszálltunk, mindig elállt az eső. Szálláshelyünk Parajdon volt, és másnap délelőtti programjaink e helységhez kapcsolódtak. Jártunk az iskolában, megmérkőztünk a helyi válogatottal (6:6), majd a parajdi sóbányába vezetett az utunk. Délután a fazekasságáról híres Korondon, majd Szovátán jártunk, a Medve tónál.

Irány a Fellegvár!

A harmadik napon, Kolozsvár nevezetességeivel ismerkedtünk meg, a Házsongárdi temetőben megnéztük Dsida Jenő, Apáczai Csere János és Brassai Sámuel sírboltját. Fadrusz János alkotása, a Mátyás szobor, valamint a téren lévő Szent Mihály templom, és Mátyás király szülőháza, kihagyhatatlan látnivaló az ide látogatóknak. Innen a sétatérre mentünk, ahol meglepetésprogramként vizibicikliztünk, majd innen gyalogosan a Szamos mentén, majd eldugott ösvényeken jutottunk el a Fellegvárba, ahol várt a buszunk. Hazafelé, megálltunk Erdély kapujában, a Királyhágón, és újra csodálatos látványban volt részünk, majd kellően elfáradva, 22 órakor érkeztünk haza, valamennyien felejthetetlen és maradandó élményekkel gazdagodva.”

HBN








hirdetés