Ennél nemzetközibb nehezen lehetne a hortobágyi alkotótábor

A hortobágyi Káplár Miklós Nemzetközi Alkotótáborban jártunk
A hortobágyi Káplár Miklós Nemzetközi Alkotótáborban jártunk - © Fotó: Derencsényi István
Hortobágy – Huszonkét művész ismerkedett a puszta különleges lakóival, látnivalóival.

Német, ukrán, kazah, koreai, lengyel, svéd, szlovák, szerb és magyar vendégekkel büszkélkedhet a Káplár Miklós Nemzetközi Alkotótábor, amely július 6. és 16. között foglalkoztatja az oda érkező alkotókat.

H. Csongrády Márta fotóművész, művészeti vezető irányításával a több nációt is felvonultató közösség élményekkel teli kirándulásokat töltött nemzeti parkunkban. Kihajtottak szekérrel a rónaságba, csodálták a racka nyájat, beszélgettek a szürke marhákat vigyázó és terelő gulyásokkal, betekintettek az életmódjukba, majd a művészek lelkében megfogalmazott érzéseket megörökítették a szabadban való festéssel, rajzolással és fotózással.

Távoli rokon

Marat Turgimbaj festőművész Kazahsztánból érkezett, ő kifejezetten csak a mi kedvünkért jött be a faluházba, ahol a legtöbben alkottak,​ egyébként folyton a természetben fest, a puszta vízi élővilága, a nádasok szépsége teljesen lenyűgözte. Szintén kazah társa, Sihaejv Aidarhan a hatalmas kazahsztáni legelők és lovasok élményét találta meg itt, s nem győzte hangsúlyozni a két nép kapcsolatát, Attila hun király megtalált örökségét. Az állatok közül a magyar szürkék látványa ejtette rabul. Naphosszat a vidéket járta, odakinn, egyedül dolgozott.

Minden jó!

A svéd Enes Levic krokijain is feltűntek a rackák és a pásztorok, s amikor élményeiről kérdeztük, sóhajtott: – Áhh, dobre pálinka, dobre gém, darvak, dobre kocsma! Vagyis minden jó Hortobágyon. Mint kifejezte, van egy olyan sorozata, amely azt a címet viseli, hogy ezer portré a kocsmából.


Fotó: Derencsényi István (galéria) Fotó: Derencsényi István (galéria) ©

– A legjobb ötletek sörözés közben jönnek, ilyenkor van idő megfigyelni az embereket, portrévázlatokat készíteni – mondta. – Minden megfogott, bármerre nézek, az élővilág, az emberek, a táj, az élmények. Általában grafikákat készítek, de ha a szituáció úgy hozza, olajjal is dolgozom. Elsősorban portrét, de a Hortobágy egyszerűen adja magát a tájképekhez – így Levic.

Fotóművészek is képviseltették magukat a művésztelepen, így előfordult, hogy egy művészt, aki épp portrét készített valakiről, még további kettő fényképezte, plusz a koreai vendég.

Ennyiféle kultúrát képviselő művész között – angolul nem tudtak – főként valamiféle szláv keverékkel boldogultunk, amihez hozzájárult a kassai Laco Demo festőművész gesztusokkal teli fordítása. Szürkék a pusztán című képe kifejezte mindazt, amit ő képvisel.

– Alapvetően tájképekben vagyok otthon, de ez a hely most azt is megkívánta, hogy valami konkrét is legyen a hangulatot kifejező képeken, így kerültek rá például a fenséges állatok, a marhák.

Az ott készült alkotásokat érdemes lesz megnézni: eddig még nem volt rá példa, de idén a faluházban mutatják be a telep termését.

HBN-Barak Beáta


Belső élményforrás

– Bár a művésztelep a 4. évét éli, mégis azt kell mondanom, hogy elődjének lehet tekinteni a még 1928. és 1931. között működött Hortobágyi Kolóniát, az 1975-76-os újraindítási kísérletet, majd az 1983-as hortobágyi alkotótábori indulást, mely folyamatában 31 kurzust mondhat magáénak. A Hortobágy belső élményforrást is nyújt az ide érkező művészeknek a táj szépségén át. Éppen ezért most is szívesen jönnek ugyanazon művészek, akik még az előző Hortobágyi Nemzetközi Művésztelep tagjai voltak. Bár akkor mindig téli időszakban szerveztük, úgy határoztunk, hogy a nyárra váltunk, ezzel is vonzóbbá téve a művészek számára a pusztát. Az alkotás során mindenki tehetsége, tudása, képessége szerint alkot; nem szkeptikusok, sem okoskodók, mert mindenkit az „akarunk, szeretünk és tudunk festeni” ünnepélyes cél egyesít. Az alkotás mindenkinek boldogságot okoz, kellemes érzést kelt bennük saját pszichológiai állapotuk és a természet érzékelése abban az órában, percben, pillanatban, amikor az ecsetet érintik – fogalmazott H. Csongrády Márta.

A telep záró kiállítása július 15-én 16 órakor lesz a faluházban. Az alkotásokból gyűjteményes kiállítást láthatnak az érdeklődők 2015. november 3-tól egy hónapon át Debrecenben, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár Galériájában.









hirdetés