A szerelemben háborúban mindent szabad elve már érezteti hatását a “Tetszik egy pasi, és meg akarom tudni, hogy mit akar tőlemben” is. Ezért képes a nő, na meg talán a férfi is magánnyomozókat megszégyenítő lelkesedéssel kutakodni.
Mert hogy a messziről jött ember azt mond, amit akar, na és persze aki közelről jött, az sem biztos, hogy teljesen őszinte hozzánk. Az internet pedig a legkevésbé féltékenykedőkben is elülteti a kétkedés magvát. Az idő pénz, meg boldogság, így nem érdemes arra pazarolni, aki csak játszadozik velünk. Még ha mi nem is vagyunk biztosak a dolgunkban, a pasi tudja már, hogy mit akar- a nőt, aki persze én vagyok.
A kutatás kezdődhet egy e-mail címmel. Ha kicsit különlegesebb a név, akkor valószínűleg ezt használhatja a regisztrációihoz is azonosítóként. Most nem a kedvenc énekesünkre vagy a helyi hírekre keresünk a googleben, a mi nagy barátunknál, nem, a kiszemeltről megtudhatjuk, hogy a YouTubeon van-e saját csatornája, milyen zenét hallgat, milyen fórumokon szólt hozzá, és az oldal saját keresőjével azt is megtudhatjuk, egyes témákról- amik esetleg szóba kerültek- valóban az-e a véleménye, amit velünk megosztott. Hogy ő sosem játszik interneten hálózatban? Nem, mi?
Amennyiben közösségi fórumokon is partnerek vagyunk- és ugye miért ne lennénk- végig lehet nézegetni a képeit, megtudhatjuk, ki “lájkolta”, ki mit szólt hozzá. A hírfolyamban vagy az üzenőfalán látjuk, milyen hölgyemények posztjához fűzött megjegyzést, mikre reagált. Aki sokszor szerepel, az gyanús- kifejezetten akkor,ha sem iskola sem munkahely nem egyezik közöttük. Mert ugye honnan ismeri? Nos, az újonnan felvett partnerek sem tűnnek maszületett báránynak.
A férfiú éppen futó projektjeit egyszerűen nyomon lehet követni, mert ha még a leendőbeli vőlegényünknek hitt vigyáz is arra- tudva, hogy több számításba lévő nőt is elveszíthet, ha a közösségi fórumon feltűnően sokszor kerül kapcsolatba az egyikkel- a nők kevésbé figyelnek minderre, és úgy jelölik be a pasit a képen vagy “szeretgetik” a képmását, hogy ezzel nem is gondolják, morzsákat szórnak a vetélytársaknak. Az is gyanús, ha frissen feltöltött képet “tetszikel” egy hölgy- mert ugye annál aktívabb a kapcsolat is.
Elvetemültebbek a hölgyek üzenőfalát és képeit is nyomon követhetik, hátha valami árulkodó jelre bukkannak. Kérdezgetni felesleges- vagy csak óvatosan illik. Ha túl sokat tudunk ugyanis valakiről, bizony lebukhatunk, és majdnem joggal háborodhat fel az “úriember”, hogy kutatunk utána. Persze azért érdemes nagyon hátulról közelítve megbizonyosodni, hogy nem épp egy tökéletes idomokkal megáldott unokatestvérről van szó.
De a nőben ott a zöld szemű szörny, mert csak magáénak akarja tudni az illetőt, és igen rosszul esik az egójának, ha kiderül, álmai lovagja más nőnek is csapja a szelet. A kislányoknak meg a nagyoknak, a nőknek és az asszonyoknak is bizsergeti a lelkét azonban, ha a titokzatos, szinte megkaphatatlan férfi rá vágyik. Legalábbis rá is. Utóbbi inkább lehetséges.
De mi mégis szánalmasan görnyedünk a monitor fölött a férfi online életét élve, és reménykedünk, hogy minden jelet csak félreértünk. Valami hajt előre, és megunhatatlanul görgetjük a képernyőt, egyre lejebb, hogy a dolgok mélyére hatoljunk, de belül tudjuk, csak az egyre nagyobb sötétségbe süllyedünk összezavarva saját magunkat, és lassan kialakuló furcsa viselkedésünkkel a férfit is.
Ha valaki után nyomozni kell, az már régen rossz, ugye tudjuk? Az alapvetően nem féltékeny típusúaknál általában nem alaptalan a gyanú, akkor meg minek strapálni magunkat? Persze kérdezhetünk is- beismerve gyanakvásunkat- és bízhatunk benne, hogy a másik őszintén válaszol. Valószínűleg ez a legegszerűbb és legtisztább megoldás.
Vagy kezdhetünk mi is lájkolni más felé, aztán lesz, ami lesz. Az online (meg a valós) világ előnye ugyanis, hogy itt aztán nem csak a vízből van sok, de a kifogásra váró aranyhalból is.
Bézsé
Virtuálisan csal a párod? – Szex az interneten