Az autósztrádák kamikázéi

A minap egy baráti társaságban arra terelődött a szó, hogy  Magyarországon továbbra is gyakran szimpla jogszolgáltatás zajlik igazságszolgáltatás helyett. Az a srác hozta szóba a témát, akit nemrégiben egy lakótelepi szervizúton a 30-as táblánál ötvennel mértek be, és azóta se éjjele, se nappala. Mindennap várja a csekket a bírságról és retteg, hogy a bambaságára esetleg a jogosítványa is rámehet. Ami pedig az ő esetében több, mint kellemetlen lenne, hiszen a járművezetés a kenyere.
Félreértés ne essék! Nem arról van szó, hogy a harmincas táblánál  ötvennel „zúzni” bocsánatos bűn, de (hogy a hivatalos terminológiával éljek) ennek a cselekedetnek a társadalmi veszélyessége mégiscsak eltörpül amellett, amikor valaki a sztrádán 283-mal repeszt (ez a jelenlegi magyarországi csúcs). Egyszerűen azért, mert az átlagember reakcióideje arra még talán elég (persze nem mindig), hogy ötvenes tempónál egy váratlan helyzetet kezeljen, 280-nál azonban, ha megtörténik a baj, talán mindegy is, hogy ül-e valaki a pilótaülésben. Ehhez képest pontosan az autósztrádák kamikázéi azok, akik hajtsanak bármennyivel, szinte biztosak lehetnek abban, hogy noha fizetnek, mint a katonatiszt, a jogosítványuk megmarad.

Petneházi Attila