Emeljek? Nem kívánságműsor!

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: 24.hu
Hajdú-Bihar – Egyre inkább sürgető piaci kényszer a munkabérek jelentős emelése a magyar gazdaságban.

Az, hogy a magyarországi munkáltatók soha nem fognak tudni versenybe szállni a nyugat-európai bérekkel, még nem jelenti azt, hogy továbbra is tartható az itthoni gyalázatosan alacsony bérszínvonal – állítják elemzők, és mind több vállalatvezető is egyetért velük.

Pénzből élünk

Tagadhatatlan, hogy megindult egy intenzív munkaerő-vándorlás a határainkon innen és túl is, ezért lehet azt állítani, hogy a béremelés bizony egyre inkább piaci kényszer lesz” – fogalmazott a mind aggasztóbb méreteket öltő jelenség kapcsán Novotni Anna, a HAJDU Zrt. igazgatósági alelnöke, hozzátéve, hogy azok az idők már elmúltak, amikor a szakember örült, hogy munkája volt. – A szakértelmet igenis meg kell fizetni. Bár a kereseti lehetőségek szakmánként jelentős eltéréseket mutatnak, nehéz lenne tagadni, hogy vannak kifejezetten kurrens szakmák, mint például a hegesztőé, a szerszámkészítőé vagy a lakatosé. A diplomás munkakörökben is hasonló a helyzet – mondta a topmenedzser. Elárulta, a cégcsoportnál hónapok óta dolgoznak azon, hogy a munkavállalóikat meghatározott szakmacsoportokba sorolják, és ezekhez megfelelő bérezési rendszert illesszenek, minél hosszabb távra boldogulást kínálva az embereiknek. Az első negyedév végére szeretnék felállítani az új rendszert, melynek révén (hitük szerint) még érdemesebb lesz náluk dolgozni.

Sikerült megtartani

Horváth Sándor, az Autó Alfa Zrt. tulajdonosaként büszke arra, hogy a válság ellenére a törzsgárdát sikerült egyben tartaniuk, bár azt sem rejti véka alá, hogy tőle is csábított már el kiváló szakembereket a konkurencia. „Előfordult, hogy a kolléga bruttó 10-20 ezer forinttal több fizetés reményében vette a kalapját, de a végén még azt a kis pluszt se kapta meg. Volt olyan is, aki kézzel-lábbal jött volna vissza, de addigra már más dolgozott a helyén” – említett konkrét példákat a cégvezető, aki most is tizenegy tanulót képez, gondolva a szakma utánpótlására. Horváth Sándor beszélt arról, hogy bár a mögöttük hagyott évet húszszázalékos árbevétel-növekménnyel zárták, ez csak arra volt elég, hogy a magas működési költségek miatti veszteséget mérsékelje. „Az autópiaci trendeket látva azt mondom, hogy az irány jó, de évek kellenek még ahhoz, hogy komoly nyereségről lehessen beszámolni. Igyekszünk a bérek terén is versenyképesek maradni, de ez a tevékenység egyelőre ennyit képes kitermelni” – tette hozzá.

Bár a minimálbér legutóbbi emelése a National Instruments Hungary Kft.-nél legfeljebb egy-két, most belépett munkavállalót érintett, Ábrahám László igazgató biztos abban, hogy ha egyszer valaki (csak úgy, gondolatkísérlet gyanánt) 30 százalékkal megemelné a minimálbért, a hazai vállalkozások egész sora dőlne-borulna. – A közmunkás bére és a minimálbéres keresete között olyan kicsi a lépcső, ami egyáltalán nem ösztönzi arra a közfoglalkoztatottat, hogy igyekezzen minél előbb az elsődleges munkaerőpiacra visszatérni. Ezt gyorsan rendbe kellene tenni. Miként azt is, hogy jobb sorsra érdemes fiataljaink szakmai ambíciója ne a londoni pizzafutárkodásban merüljön ki – jelentette ki határozottan az amerikai tulajdonban lévő cég ügyvezetője. Az NI piaci pozíciója és teljesítménye lehetővé teszi, hogy jól megfizesse a magasan képzett szakembereit, de ez ma még Magyarországon egyáltalán nem általános – tudtuk meg tőle.

Ki, hol, mit csinál?

Az agrárium számtalan gondja közül az egyik leginkább égető talán az, hogy mostanra jószerivel felszámolódott hazánkban a mezőgazdasági szakképzés. Bódi László, a hajdúnánási Tedej Zrt. vezérigazgatója azt mondja, hogy amikor bérről beszélünk, néhány szempontot nem lehet figyelmen kívül hagyni. Például azt, hogy melyik országrészben tevékenykedik az adott cég, hogy mennyi szabad munkaerő-kapacitás van arrafelé, illetve hogy a versenytársaknál milyen bérszínvonal a jellemző. – Az elmondottakból talán látszik, hogy nem lehet erre a témára úgymond egyenruhát húzni. Bár mifelénk van munkaerő elég, az egységvezetőket vagy az állattenyésztőket igencsak meg kell fizetni, hiszen belőlük kevés van. Egyébként nálunk a szakmunkások bruttó átlagbére 240-260 ezer forint, ami (figyelemmel a tevékenység jövedelmezőségére) az embereknek tisztes megélhetést garantál – engedett betekintést a kulisszák mögé a vezérigazgató.

– Petneházi Attila –

 








hirdetés