Emberség

Menekültek a Nagyállomásnál
Menekültek a Nagyállomásnál - © Fotó: Derencsényi István
A hétvégén Szentendrén jártam, s egy helyi grafikussal beszélgetve az első kérdése a menekültekről szólt. Meglepődtem. Ez jut eszébe Debrecenről?  Sz. Fabók Ágnes jegyzete.

Elmesélte, az egyik utcai árust kiközösítették a többiek, mert a fia kijár a Nyugatihoz útba igazítani azokat, akik hazájukat hátrahagyva, több ezer kilométer megtétele után, sokszor étlen-szomjan, sebesülten érkeznek Magyarországra. Pedig Szentendrét nemigen érinti a menekülthelyzet… Elszorult a szívem. Csak az enyhített rossz érzésemen, hogy tudtam, Debrecenben is élnek olyanok, akiket nem érdekel a bőrszín, a vallás, a nemzetiség, mert csak az embert látják, akinek segítség, víz, jó szó kell. Civilek, akik saját idejüket és pénzüket nem kímélve, munka után, éjszakánként útba igazítják azokat, akiknek az állam csak vaktérképet ad. Sajnos azonban náluk többen vannak, akiknél célt ért a gyűlöletkampány. A Facebookon például „menekült vadászatra” buzdító csoport gyűjtött közel ezer tagot néhány nap alatt, mire tegnap törölték… Ne adja Isten, hogy egyszer hasonló helyzetbe kerüljünk. Hogy megtudjuk milyen, amikor háború dúlta országunkból menekülve a közöny és a gyűlölet falába, netán magas drótkerítésbe futunk. Mert akkor már hiába forgatnánk vissza az idő kerekét, s lennénk emberségesek.

– Sz. Fabók Ágnes –


Menekülteket segítő debreceni önkéntesekkel találkoztunk
Debrecen – Éjszakánként 20-30 önkéntes segíti a Nagyállomás előtt várakozó menekülteket.








hirdetés