Eltitkolástól a felvállalásig – Egy HIV-pozitív házaspár megrázó története

Akt.:
Eltitkolástól a felvállalásig – Egy HIV-pozitív házaspár megrázó története
© Fotó: bbc.com
Az emberek kiközösítő magatartásáról és a fiatalkori haláltól való félelemről is beszélt a pár. 

Wangda Dorje és Tshering Choden az AIDS elleni küzdelem arcává váltak az elmúlt években Bhutánban. Tagjai annak az ötfős csoportnak, akik elsőnek vállalták fel betegségüket szemben a királlyal, majd pedig a nemzettel – olvasható a BBC-n.

Wangda Dorjének és Tshering Chodennek négy gyermeke született, egy kétszobás lakásban élnek a fővárosban, Thimphuban. A konyhában a 12 éves éves lányuk felmos, a kisebbik pedig a nappaliban játszik. Hétköznapi családnak tűnnek, de korántsem azok.

Minden 2006-ban kezdődött, amikor Choden három hónapos várandós volt a második gyermekével. Ő és a férje egy rutinvizsgálatról tartottak haza a kórházból, amikor Dorje telefonja megcsörrent, a kórházból hívták, hogy azonnal menjenek vissza. Nem tudva, mi lehet a gond, azonnal visszafordultak. A kórházban egy fehér szobába kísérték őket, ahol egy asztal körül négy szék volt.

A kórház két tanácsadója, egy férfi és egy nő csendesen nézett a párra, mielőtt bármit is mondtak volna. – Olykor kérdően néztek egymásra, mintha túl fájdalmas lenne elmondani, amit el kell. Aztán a férfi csendben megkérte Chodent, hogy menjen ki a szobából. Ekkor igazán elkezdtem aggódni, a pulzusom az egekbe szökött – emlékezett vissza Dorje.

Amikor Choden kiment, a tanácsadó így szólt Dorjéhoz: a HIV-vírus nagyon aktív a szervezetedben és a feleségedében is. A férfi lesápadt, látszott rajt tudja, most megváltozik az élete.

– Egy ideig meg sem tudtam szólalni, teljesen elveszettnek éreztem magam. utána pedig elkezdtem ebben kételkedni. Arra kezdtem gyanakodni, hogy a feleségem hűtlen volt hozzám, és ez nagyon fájt – fogalmazott.

De Dorje ezután azt kérdezte a szakemberektől, melyikőjük fertőződött meg elsőnek. Choden ekkor mindössze 18 éves volt. – Az immunrendszere állapotát tekintve úgy tűnik, ön jóval a felesége előtt megfertőződött a vírussal – mondta a kórház munkatársa.


Fotó: bbc.com Fotó: bbc.com ©

Ez mindent megváltoztatott, Dorje csóválta a fejét és azt mondta: bűnösnek és szomorúnak érzem magam. – Ezután a férfi behívta Chodent is a szobába, de nem tudtam ránézni, még annyira fiatal – tette hozzá.

– Sokkot kaptam és egész testemben reszkettem. Egy szót sem tudtam szólni, a sírás határán éreztem magam és azt gondoltam, meg fogok halni – idézte fel Choden azokat a pillanatokat, amikor megtudta, hogy HIV pozitív.

Titokban tartották

Dorje egy rossz kapcsolatot követően droghasználó volt serdülőkorában. Akkor fertőződött meg a vírussal, amikor társaival egymás közt cserélgették a tűket. A férfinak ezidáig tudása sem volt arról, hogy fertőzött, amíg az orvosok nem szóltak.

Az orvos anti HIV-gyógyszert adott a párnak, hogy csökkentsék annak kockázatát, hogy a meg nem született baba is fertőzött legyen.

– Nem emlékszem semmire abból, amikor eljöttünk a kórházból, azt sem tudom, kikkel találkoztunk útközben, annyira felzaklattak a történtek. Egész idő alatt csak bőgtem, amíg hazafelé tartottunk – mondta Choden. Mindketten rettegtek attól, hogy a többi ember hogyan reagál arra, hogy HIV pozitívak. – Habár mindketten féltünk attól, hogy meghalunk, ez legalább olyan rossz, mint a szociális megbélyegzés. Az emberek kiközösítenének minket, ha megtudnák – vélekedett a nő.

– Amikor hazafelé mentünk azon az estén, megbeszéltük a feleségemmel, hogy senkivel nem fogunk beszélni a betegségünkről, sem a szüleinkkel, sem a gyerekeinkkel. Úgy döntöttük, a gyerekeknek majd csak akkor mondjuk el, mielőtt megházasodnak – hangsúlyozta Dorje.

Amikor 2006-ban diagnosztizálták a párnál a vírust ez még egy nagyon ritka betegségnek számított Bhutánban. Ez többek között az ország elszigetelt földrajzi elhelyezkedésének, valamint a népegészségügyi kampányok hiányának is köszönhető.

2008-ban 144 HIV pozitív esetet regisztráltak Bhután 700 ezer fős lakossága közül, de ezek a számok is legfőbb a Bhután, Indiai és Kína közötti útvonalon figyelhetők meg. Ugyanakkor úgy tartják, a nem bejegyzett esetek száma az ötszázat is megközelíti.

A helyi egészségügy meghatározó alakjai, többek között Tshering Nidup óvszert osztogatott a népszerű csomópontokon a fehér furgonjára pedig a következő szlogent írta: “vegyél egy óvszert a boldog holnapért”.

– Bhután több tekinteteben nyitott szellemű – 1980 előtt nem volt megszokott, hogy a nők több férjet tartottak – de ez nem jelentette azt, hogy a szexről is nyíltan beszéltek – fogalmazott Nidup. Hozzátette, 2006-ban még mindig titkolni kellett az AIDS-et és szégyenkezni kellett miatta.

“Féltem, hogy megtudják”

– Amikor elmondtam, hogy HIV pozitív vagyok, még mindig keveset tudtam a betegségről – tette hozzá Dorje. Mint mondta, a legtöbb ember annyit tud a betegségről, hogy egy csendes gyilkos ami alattomosan fertőzi meg a lakosságot.

– Bhutánban korábban az is előfordult, hogy elevenen égették el a HIV fertőzött embert, vagy megbélyegezték. Tudva, hogy az emberek mennyire félnek a betegségtől, nagyon nehezen viseltem. Féltem attól, mi lesz, ha a szüleim vagy a testvéreim mégis megtudják. Mi gondolnak rólam?  – tette fel a kérdést.

Néhány hónappal később Choden életet adott a kislányuknak, ők pedig felsóhajthattak, hogy a kicsi nem lett fertőzött.


Fotó: bbc.com Fotó: bbc.com ©

A kórházban és a kezeléseken Dorje elkezdett beszélgetni olyan emberekkel, akik szintén próbálták titokban tartani betegségüket. Ugyanakkor tanúja volt annak, ahogy kiközösít őket a társadalomból, a gyereket az iskolából, ő pedig tehetetlennek érezte magát.

Egy 2009-es éjszakán viszont minden megváltozott, amikor  tévében látott egy hirdetést, amelyben egy alak hosszú kabátban, sötét csizmában egyedül sétál egy sötét utcán. Később egyedül ült a szobában a széken, a kezeit az arcába temette és azt mondta: “vigyázzatok, ha elkap a HIV, el fogsz tűnni, mint én”.

Amikor Choden látta ezt a hirdetést sírt és azt mondta a férjének, fiatalon fog meghalni. Dorje viszont nem bírta tovább.

Kiállt a nyilvánosság elé

– Eldöntöttem, hogy kiállok mindenki elé és elmondom, hogy HIV fertőzött vagyok. Nem akarok többé bujkálni és hazudni az embereknek – jelentette ki Dorje. A fiatalember rávett másik három férfit, akik szintén fertőzöttek voltak, hogy együtt álljanak ki a nyilvánosság elé, hogy megmutassák Bhutánban a HIV igazi arcát.

Viszont amikor Dorje elmondta a feleségének, mit tervez, az kiborult miatta. – Nagyom mérges voltam rá és féltem. Azt mondtam neki, ha valóban ezt akarja, elhagyom és magammal viszem a gyerekeket is, vissza a saját falumba. Nem akartam, hogy elmondja, mert a miénk egy nagyon kis közösség, ahol mindenki ismeri a másikat és mindenki tudja, hogy én az ő felesége vagyok. Elárulva éreztem magam – fogalmazott a nő.

Dorje végül 2011 december 1-jén, az AIDS világnapján állt ki mindenki elé. Ezt követően Chodenben is megváltoztak az érzések. – Végül éjszaka a nejem odajött hozzám és azt mondta, ő is ki akar állni a nyilvánosság elé. Arra kértem, ne hamarkodja el a döntést, mert ha kiáll mindenki elé, többé nem tudja eltitkolni, hogy beteg. Az emberek megbámulják, megjegyzik a HIV pozitívok nevét. De ha te mindezt el tudod viselni, az csodálatra méltó – Dorje arca felragyogott, amikor arra az éjszakára gondolt.

– Úgy éreztem, ha tehetek valamit a társadalomért, akkor megéri személyes áldozatot hozni – indokolta döntését. A házaspár, valamint néhány HIV pozitív társuk ekkor a király, Jigme Khesar Namgyel Wangchuck elé járultak.

– Miközben egy kicsit megszégyenülve éreztem magam, hogy a király előtt kell beszéljek a betegségemről, hálás voltam azért, hogy találkozhatom vele. Amikor előtte álltunk viszont egyáltalán nem éreztük kitaszítottnak magunkat. Olyan betegségekről beszélt nekünk, amelyek veszélyesebbek, valamint arról, hogy az élet megy tovább – emlékezett vissza Choden.

Dorje büszkén hozzátette, a teremben több mint 1000 ember tartózkodott, a királynő édesanyja pedig megölelte őket.


Fotó: bbc.com Fotó: bbc.com ©

Néhány nappal később a helyi televízió is készített velük egy riportot, ahol őszintén beszéltek betegségükről. – Az egyik barátom épp egy zsúfolt bárban ült, amikor megpillantott minket a tévében. Azt mondta, amikor el kezdtünk beszélni, olyan csend lett, hogy még a légy zümmögését sem lehetett hallani.

A következő nap a házaspár megbámulták, amikor az utcán sétáltak. Mindenki látni akarta, hogyan is festenek a HIV-fertőzöttek. Choden félt kimenni, mert aggódott mit szólnak hozzá az emberek.

Dorje családja viszont nem fogadta jól a híreket, sem a szülei, sem a testvére nem akart velük beszélni, néhány hónappal később pedig az albérletükből is költözniük kellett, amiért HIV pozitívak. – A legidősebb lányunk szintén szenvedett miattunk, az iskolában elhagyták a barátai amiért HIV pozitívak vagyunk. Sírva jött haza, hogy nem akar többet iskolába menni – mondta az édesanya, aki türelemre intette lányát.

A házaspár kéz a kézben ül a kanapén. A fertőzés alapvetően változtatta meg az életüket, de a HIV egészséges arcaivá váltak Bhutánban. Dorje egy AIDS-esekkel foglalkozó karitatív szervezetnél dolgozik. – A betegség észlelése után közelebb kerültünk egymáshoz. Tudjuk, hogy számíthatunk a másik támogatására és egyáltalán nem veszekedtünk a betegségünk óta, jobban szeretem a feleségemet, mint korábban – zárta Dorje.








hirdetés