Előttem az utódom

A hatvanas éveiben járó debreceni vállalkozó az elmúlt huszonöt évben felépítette a remekül működő családi vállalatot, és bár a lelke mélyén egy fél lépést (meg még egyet) szívesen hátra lépne már, erre jó ideig aligha lesz lehetősége. Az évek során felnőtt férfivá érett két fia közül ugyanis egyiket sem érdekli a családi vállalkozás, ők inkább az érte kapott milliókat költenék már. Petneházi Attila jegyzete.


Az első generációs vállalkozók közül sokan estek abba a hibába, hogy minden gyeplőt egy kézben akartak tartani, ügyet sem vetve arra, hogy az egyszemélyi vezetésnek is nyilvánvalóan megvannak a maga veszélyei. Elég egy kiadós influenza, vagy két hét a tengerparton ahhoz, hogy a főnök nélkül itthon megálljon az élet, hiszen rajta kívül nincs ember, aki átlátna a hétköznapi káoszon.

Persze, nyilván vannak olyan famíliák, ahol éveken át tudatosan készítik fel a szülők magukat és csemetéiket a „családi ezüst” átadás-átvételére, de általánosítható, valamennyi esetre csont nélkül ráhúzható okosságok nincsenek. Optimális esetben évekre megtervezett forgatókönyvek vannak, amiket persze kismilliószor átír az élet, mire révbe ér (ha ér) ez az öröklősdis történet.

– Petneházi Attila –


Így nevelj sikeres üzletembert!
Debrecen – A legtöbb családi vállalatnál a generációváltás mindegyik fél számára fájdalmas folyamat.









hirdetés