Piac egykor és ma Debrecenben

Ez az a hely, ahol a csönd ismeretlen fogalom. Összetalálkoznak az ismerősök, rokonok, ellenségek, igazi közösségi tér.

Ahol lakom, ott szerdán és szombaton délig van piacnap. Nem túl nagy, talán csak a gyerekszemnek óriási a terület: az élelmiszerárusok egy tetővel fedett részen vannak, oldala nincs, a többiek pedig a szabad ég alatt. Így árulják portékájukat: a kinőtt vagy új ruhákat, unokák játékait, a tejet, a tojást, a kiskertben vagy a földeken megtermelt zöldségeket, gyümölcsöket.

A júliusi forróságban ugyanúgy, mint a januári fagyban, bár nagy hidegben és esőben kevesebben vannak, de igaz ez a vásárlókra is. Sajátos a hangulat, igazi kavalkád.

A bejáratnál pontyok figyelnek egy kék ládából, arrébb egy büfékocsiban hamburgert és hot dogot lehet venni. Ha azt mondom piac, mindenkinek felvillan az agyában a kép: alkudozó vevő és eleinte ellenálló kofa, asztalra vagy földre terített szőnyegre kipakolt hasznos és haszontalan holmi, ha jön az eső, egyszerű nájlonnal letakart portékák.

Itt Debrecenben csütörtökön adták át az új piacot. Gyönyörű épület: mozgójárdával, télen fűthető, nyáron klimatizált. Így néz ki egy városi, 21. századi piac. Kielégíti az igényeket, véd az időjárás viszontagságai ellen. Kíváncsi vagyok, mit mond majd a hangulatáról, miként írja le 10-20 év múlva egy másik nemzedék.