Elmentek…

Akt.:
Lujó
Lujó - © Fotó: Facebook
Nekem a karácsonyról mindig az édesapám cipője alatt ropogó hó jut eszembe, ahogy húzza a szánkót, melyen a bátyámmal együtt ülünk, körülöttünk kékesen világít a hó, amit csak a közeli ablakok rávetülő sárgás fénye tör meg. Égerházi Péter írása.

Így megyünk a Hadházi utcáról a Huszár Gálra, nagymamámékhoz. Talán már akkor is tudtuk, ez a rítus része, hogy addig édesanyám nyugodtan feldíszíthesse a fát, amit a nagyszülőkkel visszatérve a csengettyűszó után közösen csodáltunk meg. A gyerekkori történet szereplői közül jó ideje már csak mi ketten élünk a bátyámmal, nagyapám éppen szenteste ment el 43 éve. Amikor Barabás Zoli barátomnál egy lépcső alatti szegletben először találkoztam Lujóval, aki ilyen formán nem volt hajléktalan, hiszen rendszeresen ott húzta meg magát, már valahonnan ismerős volt. Úgy is üdvözöltük egymást, s ez a nexus végig megmaradt, mert sosem akartam tisztázni, honnan ismerem, nem érdeklődtem az előéletéről, és nem kérdeztem meg tőle, milyen az ő világa. Már nem is tudom, mert ott érte a halál, ahol mindig szeretett lenni, az utcán. Elment a karácsonyi forgatagban, s itt hagyott nekem egy felismerést: így hatvan után az advent és a karácsony már nem csak a várakozásról szól. Tisztellek! – köszönti a fentieket Lujó, és a hó is nagyon messze ropog apám léptei alatt…

– Égerházi Péter –


Meghalt Lujó, a debreceni utcák ikonja
Debrecen – A Hajdú-bihari Napló úgy tudja, hogy elhunyt a debreceni hajléktalanok egyik közismert alakja, Komáromi János, vagy ahogy sokan ismerték, Lujó.









hirdetés