Ellopott tinédzserkora lett a sorsa

Akt.:
Kertész Imre
Kertész Imre - © Fotó: Andreas Altwein / dpa
Debrecen – Kertész Imrének bő két évtizede volt élvezni a világhírnevet, amit szerényen viselt.

A bátorságát és állhatatosságát példaértékűnek tartom – emelte ki prof. dr. Szirák Péter, a csütörtökön elhunyt Kertész Imre tulajdonságai közül. Visszahúzódó típusú ember volt, aki szerény körülmények között élte le élete nagy részét. A Kádár-korszakban nem kötött olcsó kompromisszumokat a rendszerrel – indokolta véleményét a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének vezetője, aki ugyan könyvet írt a Nobel-díjas alkotóról és levelezett vele, személyesen sosem volt szerencséjük egymáshoz.

– A Sorstalanság nagy hatással volt rám, az egyetemen a hallgatókkal többször is olvastuk együtt. Szegedy Maszák Mihály (Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja – a szerk.) kért, hogy az általa szerkesztett monográfia-sorozat Kertész Imréről szóló részét írjam meg. Utólag a „főszereplő” levélben elárulta, hogy ő szemelt ki magának erre a feladatra és jelezte a főszerkesztőnek, hogy örülne, ha én foglalnám kötetbe az addigi munkásságát. Ennek alapja a korábban róla papírra vetett tanulmány lehetett, ami a Folytonosság és változás című könyvemben jelent meg – idézte fel az egyetemi tanár.

A 2003 tavaszán neki elküldött monográfiát megköszönte, színvonalas, elmélyült munkának tartotta, de a kritikai megjegyzések okán nem derült ki számára egyértelműen, hogy Szirák Péter voltaképpen szereti-e a könyveit. – Azt feleltem, vannak művei, amelyeket igen. Ilyen például a Kaddis a meg nem született gyermekért vagy Az angol lobogó. Utóbbi csaknem az egyedüli, ami nem a holokauszttal kapcsolatos, ez az elbeszélés az 1956-os forradalom egyik legszebb ábrázolása a magyar irodalomban – mondta lapunknak a professzor.

Radikális nézőpont

Megkerülhetetlen tény, hogy Kertész Imre rizikót vállalt a közéleti megnyilvánulásaival, de íróként kockázatvállaló volt-e? – kérdeztük a pályáját jól ismerő tanszékvezetőtől. Úgy válaszolt: Kertész Imre nem szokványos módon beszélt a tapasztalásairól, radikálisan elszakadt a meglévő mintáktól és így tudott nagyon eredeti írást létrehozni. Kockázatvállaló volt a közéletben is, igyekezett távol tartani magát a politikai tömörülésektől és jellemzően önálló véleményt próbált meg megfogalmazni. De a közéleti körülmények múlékonyak, a Sorstalanság és a többi mű azonban maradandó.

Csak azért is ember…

A Sorstalanság az életmű csúcsa, a többi csak azt kommentálja valamilyen módon – véli a legismertebb Kertész-regényről Szirák Péter. „Ez a legsikerültebb regénye. Valami olyan radikális alkotás, ami nagyon ritka a világirodalomban. 14 éves volt, amikor 1944 nyarán elhurcolták Auschwitzba. Fiatalon az élet legszélsőségesebb helyzeteivel szembesült. Élményeiből olyan irodalmi művet tudott létrehozni, amelyből megtanulható, hogy egyes körülmények az emberből kihozhatják az addig elképzelhetetlen legrosszabbat. Ám a mélységben mindig bebizonyosodik, hogy van remény és lehet valahogyan emberségesnek maradni.”

HBN–HABE








hirdetés