Ellenzék? Ugyan már!

Bár jómagam is azt mondom, hogy a terrorizmus és a menekültválság kérdését külön kell választani, és az cseppet sem zavar, hogy véleményemmel a kisebbséghez tartozom. Arra pedig igen nagy tételben mernék fogadni, hogy tehet bármit az egyébként is meglehetősen elerőtlenedett állapotban leledző ellenzék, sem a kormánypárt, sem az istenadta nép tagjainak többsége az említett kérdésben az elkövetkező évtizedekben nem fog mellé állni. Sőt, egyre inkább nem! De miért is? Kovács Zsolt jegyzete.

Elég csak a két legerősebb ösztönünkre, a lét- és a fajfenntartásira apellálni. Mert ha e kettő közül egyiket is veszélyben érezzük, akkor nemhogy berzenkedünk, hanem lázadunk az ebbéli komfortérzetünk megzavarói ellen. Arról pedig, hogy veszély fenyeget bennünket, afelől kormányunk folyamatosan biztosít. Tegye! Hiszen ez a dolga. Azaz, nem pontosan ez, de ilyen módon tudja erősíteni, megtartani pozícióját, hogy a dolgát, a szája íze szerinti országvezetést, a lehető legkevesebb zavaró tényező mellett végezhesse. Az ellenzék pedig csak kapaszkodjon. Egyelőre úgy tűnik, nincs mibe. És egy jó ideig, legalábbis, az ellenzéki pártoknak nem is lesz – szerintem.

– Kovács Zsolt –








hirdetés