Élethalál

Élethalál
© Illusztráció: Getty Images
Sajnos a szerencse kiszállt Pandora dobozából, a remény viszont maradt, hogy majd valamikor a reménységeket beváltva alakul az életünk; kinek kívánsága szerint megérkezik a gyógyulás, a gyermek, a gépkocsi-nyeremény, a lottóötös, a várva várt állásajánlat. Barak Beáta írása.

De mint ahogyan azt Goethe is hangsúlyozta: a szerencse súlymérője ritkán áll be egyenlőre, vagyis közel sem biztos, hogy az ér minket szerencseképpen, amire várunk, s olyan formában és mennyiségben részesülünk e Fortuna-kegyből, mint ahogyan azt megálmodjuk, vagy a környezetünkben látjuk. Elfogadhatatlan, hogy az esélyegyenlőség csak papíron van jelen az életünkben, mert – mint ahogyan a tanmesében is (amelyben mindenféle erdei állattól az egyenlő esélyek értelmében fára mászást kérnek) –, megvalósíthatatlan. Lehet, hogy a tehetség és a felkészültség olyan formában találkozik a kedvező alkalommal, ami számunkra első körben nem tűnik szerencsének. Vegyünk például egy betegséget, amelyből kényszermegoldással, például gyógyászati segédeszközzel „mászunk ki”. Bár jó okunk lenne ekkor az életben maradásnak örülni, mégis sírunk. Sírunk, mert a szomszéd egy plakátról néz vissza, szépen, üdén. Eltakarva azt, amiben ő nem egész… Vagy gondoljunk a szabadságharc ma 166 éve kivégzett honvédtisztjeire, akiknek eleinte megbecsült munkájuk a vesztüket, asszonyaiknak pedig özvegységet okozott. Lám, a szerencse forgandó – tartják, de valamilyen formában velünk van, ha megtaláljuk, ha kezdettől hisszük. Abban áll életünk halála, ha ez túl későn történik meg.

– Barak Beáta –



További hírek a Magyarország kategóriából






hirdetés