Élete a tudomány és a tanítás volt

Fotó: Debreceni Egyetem
Fotó: Debreceni Egyetem - © Prof. dr. Süli-Zakar István
Debrecen – Prof. dr. Süli-Zakar István, a Debreceni Egyetem professzor emeritusa március 9-én tragikus hirtelenséggel elhunyt. A hír óriási megdöbbenést okozott barátai, tisztelői, kollégái és egykori tanítványai körében, mind Magyarországon, mind a határon túl.

1990-ben alapítója és 20 éven keresztül vezetője volt a Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszékének. 1992-ben szervezte meg az MTA Regionális Kutatások Központja ATI Debreceni Csoportját, amelynek munkáját 1998-ig személyesen irányította.

Fáradhatatlanul dolgozott a nemzetközi kapcsolatok építésén és ápolásán, amelyet számos hazai és nemzetközi szervezeti tagsága is fémjelez. Az MTA doktora, a francia Société de Géographie tiszteletbeli tagja, a Nagyváradi Állami Egyetem díszdoktora volt. Számos hazai és nemzetközi tudományos szervezet (pl. Magyar Földrajzi Társaság, Nemzetközi Földrajzi Unió Politikai Földrajzi Munkabizottság) fogadta tagjává. Hosszú évekig volt az Institute for Euroregional Studies/Jean Monnet European Centre of Excellence (Nagyvárad/Debrecen) kutatóintézet társigazgatója.

Sikeres doktori iskolája

Több mint három évtizeden át kutatta Északkelet-Magyarország társadalmi-gazdasági kérdéseit, a térség területfejlesztésének társadalomföldrajzi alapjait, az államhatárok geopolitikai szerepét, a határokon átívelő kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Szívügyének tekintette Hajdú-Bihar megye és Debrecen fejlődését, amelyet a tudomány eszközeivel is igyekezett elősegíteni.

Oktató- és kutatómunkájának elismeréseként háromszor kapott miniszteri dicséretet és kétszer rektori dicséretet, 1997-ben elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat. A Debreceni Egyetem akkreditált Földtudományi-földrajzi doktori iskolájában a Társadalomföldrajz-területfejlesztés PhD program kidolgozója és 2013-ig vezetője volt. Témavezetése során harmincnégy doktorandusza védte meg sikeresen disszertációját és szerzett PhD fokozatot, közülük öten külhoni magyarok.

Országhatáron túl is

Elévülhetetlenül sokat tett a külhoni magyarság felsőoktatási rendszerének, tudományos potenciáljának fejlesztéséért. Vendégprofesszorként rendszeresen tartott előadásokat a Partiumi Keresztény Egyetemen, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karán, a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán.

A társadalomföldrajz sokoldalú kutatójaként hosszú éveken, évtizedeken át vezette a debreceni műhelyt, iskolateremtő munkássága és tanítványai révén megkerülhetetlen életművet hagyott hátra a hazai földrajztudománynak. Szellemisége, tudomány iránti elkötelezettsége és tenni akarása, kiemelkedő szervezőkészsége és kapcsolatteremtési képessége, mindenek­előtt családja és tanítványai, illetve a magyarság iránti odaadása példaértékű, egyúttal pótolhatatlan veszteség mindannyiunk számára.
Halála előtt még örömmel értesült az érdemei elismeréseként részére adományozott Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetésről, amelynek átvételét már nem élhette meg.

HBN