Élet és irodalom

Egy tökéletesen „felépített” kortárs magyar dráma játszódott le a hétvégén Mátészalkán. A színpadkép nagyon eredeti. A sárgára mázolt fa ajtókeret nem túl harsány, ám vonzza a szemet főhősünk piros-fekete kabátja. A nyílászáró üvegét elosztó fakereszteket megpillantva az érzékenyebbekben már felderenghet egy távolból jövő érzés: valami vallásos helyszínről indul a cselekmény. Horváth Borbála írása.

Innen már csak egy lépés, hogy kiszúrjuk a másik zseniális szimbólumot: az emberméretű üvegfelület helyett a főszereplő a macskára szabott legalsón tör be in medias res. Így jelképezve azt a mély lelki állapotot, amely L. Károlyt a templomba űzte. Különféle gyógyszereket vett be, de nem vízzel. Aztán elindult, hogy a tiszteletes adjon hangsúlyt elhatározásának: nem iszik többet. Odaérve újratervezett, inkább a perselyt igyekezett megszerezni, de hiába. Az ajtó legkisebb, legalsóbb kitört üvegén olyan nehezen tudta átpasszírozni magát, hogy a papnak volt ideje egy sor lájkvárományos fotóra. Ugyanezen a napon játszotta a Forte Társulat Tar Sándor–Keresztury Tibor A te országod című művét. A templomi esetnek minden pillanata beleillett volna. Tény, az irodalom az életre tanít.

– Horváth Borbála –



További hírek a Magyarország kategóriából






hirdetés