Elégették, megették, összetörték a barkát

Elégették, megették, összetörték a barkát
© Fotó: Kedves Zilahi Enikő
Nyíracsád – A virágvasárnapi barkaszenteléshez még ma is sokféle népszokás kapcsolódik.

A feltámadás előtt egy héttel, virágvasárnapon, Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékeztek a nyírségi település görögkatolikus templomában. Az evangéliumi szakasz felolvasását követően Tatai Zoltán segédlelkész többek között a következőket mondta prédikációjában: – Jézus nem egyszerűen bemegy, hanem szamárháton bevonul Jeruzsálembe. Az őt követő tömeg először „hozsannát” kiált, éljenzi a Lázárt feltámasztó csodatévőt, majd nem sokkal később ugyanez a tömeg mondja ki rá a halálos ítéletet. Furcsa ellentét ez, ami megkérdőjelezheti a tömeg igaz hitét is. Mi keresztények hallgassunk az igaz hitre, hallgassunk Isten szavára, mert akkor tud Jézus ott lenni az életünkben – fogalmazott Tatai Zoltán. A liturgiát követően barkát szenteltek a bevonulás emlékére, amit a hívek hazavihettek otthonukba.

A szentelt barka ereje

A virágvasárnapon megszentelt barkához sokféle népszokás kapcsolódik. A 81 éves Jobbágy Ferencné Irénke néni egész éven át őrzi a szentelt barkát.

– Húsvétig fő helyen van a barka a lakásban. Az ünnep után összetördelem, és beleteszem egy pohárba. Ha nyáron „nagy idő” jön, kiveszek belőle egy keveset, keresztet vetek rá és meggyújtom. Mire elég, addigra a vihar is lecsendesedik – mondja Irénke néni.

Ternován Mihály szerint régen, mikor hazavitték a templomból a szentelt barkát, megcsapkodták vele a jószágokat, hogy ne csak a házra, de az állatra is szálljon rá az Isten áldása. Nagy kincs volt a jószág, vigyázni kellett rá. Ha előző évről megmaradt a barka, azt ekkor el kellett égetni, hogy a szenteltnek egy darabja se kerüljön a szemétre.

Zilahi Zoltánné Annuska néni kislány korából idézi emlékeit: – Az ünnep előtt mindig a gyerekek mentek ki a határba, meg a vízpartra barkát gyűjteni, utána bevittük a templomba. Virágvasárnapon, amikor anyám hazahozta a szentelt barkát, minden gyereknek levett róla egy-egy „szemet”. Azt meg kellett ennünk, hogy ne legyünk betegek, és legyen rajtunk Isten áldása. Nem nagyon ízlett, de megtettük, amit anyánk kért – emlékezett Annuska néni, aki azt is elmondta, hogy amikor „nagyhéten” édesanyja sütötte a pászkát, mindegyikbe belesütött egy-egy szemet a szentelt barkából is. A gyerekek közül az tehette bele a barkaszemet a pászkába, aki aznap a legjobban viselkedett.

– Kedves Zilahi Enikő –