„Elégedett vagyok az életemmel”

Dr. Aradi Csabáné
Dr. Aradi Csabáné - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – Interjú a Csokonai-díjjal kitüntetett dr. Aradi Csabánéval, vagy ahogy általában ismerik, Aradi Mártával.

Messziről érkezett, de már rég debreceninek vallja magát az ismert szervező.

Egészen más pályára készült, majd a zene, a hangversenyrendezés és a turizmus játszotta a főszerepet életében.

Hogyan került szülőhelyéről, Pannonhalmáról az ország másik végébe, a debreceni egyetemre?

Aradi Márta: A győri Kazinczy-gimnáziumban tanultam. Osztályfőnököm országjáró körutat szervezett, melynek során Debrecenbe is eljutottunk, ahol az egyetem épülete, hangulata elbűvölt. Eldöntöttem, hogy itt szeretnék továbbtanulni. Fizikatanárom – aki Debrecenben tanult –, megpróbált rábeszélni, hogy jöjjek ide fizika-kémia szakra. Ugyan jó tanuló voltam, de akkor még nem köteleztem el magam egyetlen irányba sem. Minden érdekelt. (A későbbi férjemnek könnyű volt ilyen szempontból, mert ő már 13 éves korában tudta, hogy biológus lesz.) Végül a biológia-kémia szak mellett döntöttem. Rögtön felvettek és az egyetem első napján már találkoztam is a későbbi férjemmel. Mindketten elkéstünk az óráról és egymás mellé ültünk az utolsó padba. Innentől kezdve megpecsételődött a sorsunk…

Később rájöttem, hogy igazán soha nem érdekelt ez a „nagy tudomány”. Két és fél év után a szerves kémia laborban, miközben a lombikot lötyögtettem és reakcióidőt mértem, azon gondolkodtam, hogy kit érdekel ez. Másnap már be sem mentem az egyetemre. Eléggé gyorsan szoktam dönteni. Hatalmasat váltottam, a természettudományoktól elszakadtam. Egyéniségemnek megfelelően humán pályát választottam, népművelés szakot végeztem.

Honnan hozta a zene iránti érdeklődést, mely főszerepet játszik az életében?

Aradi Márta: Csodálatos volt Pannonhalmán felnőni. Az a levegő, kultúra, amit az apátság „ont magából”, az egész környéket áthatja. Már kicsi gyerekként bemehettünk a hatalmas könyvtárba. Zongoráztam, kórusban énekeltem, részesei lehettünk olyan gyönyörűségesen szép zeneműveknek, mint Bach passiói, oratóriumokat énekelhettünk. Az egész család részt vett ezeken az alkalmakon és mindenki zenélt. Aki nem játszott hangszeren, kórusban énekelt.

Hogyan került be a Debreceni Kodály Kórusba?

Aradi Márta: Amikor hazamentem Pannonhalmára, a régi zenetanáraim mindig azt kérdezték, hogy ha már úgyis ott vagy Debrecenben, mikor lépsz be a Kodály Kórusba, neked ott a helyed. 1968-ban a Kodály Kórus még amatőr együttes volt, mégis világhírűként tartották számon. Nehéz volt oda bekerülni. Más kórusokban nem volt olyan rendszer, hogy addig soha nem látott kottát kellett olvasni, (blattolni), énekelni. A Kodály Teremben úgy küldték fel a jelentkezőket a színpadra két népdalt elénekelni, hogy közben az egész kórus lent ült és mindenki azt figyelte, hogy az új delikvens mit fog produkálni. Felvettek.

Fotó: Molnár Péter Fotó: Molnár Péter ©

Amikor a Kodály Kórus 1971-ben profi együttessé vált, szólt nekem Gulyás György karnagy, hogy szeretne meghívni művészeti titkárnak. (Addig is sokszor segítettem az utazások előkészítésében.) Nem tudtam, hogy milyen nehéz munkát vállalok. Az egyetemi kórussal addig csak az NDK-ban és Lengyelországban jártam. (Akkor még alig volt átjárás a nyugati meg a keleti blokk országai között.) A Kodály Kórusnak olyan helyekre kellett utakat szervezni, amikről jóformán még nem is hallottam. Például a Fülöp-szigetekre, meg Amerikába. Gulyás tanár úrtól nagyon sokat tanultam. Egy idő után jól ment a szervezés, miközben énekeltem is. 1981-ben, amikor már volt egy 9 éves lányunk és „nagyon jól futott a Kodály Kórus szekere”, a férjem megkérdezte: „tudod, hogy ebben az évben hány napot nem töltöttél itthon?” Helyettem válaszolt: „összesen több mint három hónapot voltál távol.” Tudtam, ennek véget kell vetni. Ezért még abban az évben jelentkeztem a Kölcsey Művelődési Központba zenei főelőadónak, ahol 1989-ig dolgoztam. Az amatőr zenei mozgalmak irányítása és a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny művészeti titkári teendőinek ellátása lett a feladatom. Sikeres munkámnak köszönhetően 1989-ben kineveztek a Filharmónia Debreceni Kirendeltségének vezetőjévé. 1993-ban az újonnan alakuló Tourinform Iroda vezetésével is megbíztak.

Hol járt a kórussal és hivatalos útjain?

Aradi Márta: Az európai országok közül csak kettőben, Albániában és Norvégiában nem voltam. Amerikába hatszor sikerült eljutni, de elkerültem Japánba és például Indiába is. Nagyon sok helyen megfordultam. Rengeteg jó kapcsolatot, barátságot alakítottam ki, melyek közül sok a mai napig megmaradt. A nemzetközi kórusmozgalomban sikerült tekintélyt szereznem.

Nagyon-nagyon szerencsés embernek tekinthetem magam. Kevesen mondhatják azt el magukról, hogy mindig azt csinálhatták, amit a legjobban szerettek. Már régen debreceninek tartom magam. Debrecenbe költözött édesanyám és testvéreim is. Boldog családban élek, lányunk három csodálatos unokával ajándékozott meg bennünket. Vallásos ember vagyok, Pannonhalmán nem is lehetett másképp nevelkedni. Minden nap hálát adok az Istennek azért, hogy ebbe az életbe születhettem, amiben vagyok.

– Orosz Csaba –








hirdetés